Csak néhány példa azokból az esetekből, amelyekkel a 2005-ben létrejött Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) foglalkozott, és megállapította a jogsértést.

- Ez csak a jéghegy csúcsa - mondja lapunknak az EBH elnöke, dr. Demeter Judit. Hozzáteszi, hogy nekik az a siker, ha egyre több ügy kerül hozzájuk, hiszen akkor egyre többen vállalják a harcot. Sokan a tárgyalás időpontja előtt, félve a szemtől szembeni találkozástól, az eljárás megszüntetését kérik. A képviselet felvállalásában segíthetnének a civil szervezetek - javasolja Demeter Judit. Kellemetlen példa, hogy egyelőre egyetlenegy ügyben hoztak döntést olyan esetben, amikor a kérelmező nő kevesebbet kapott ugyanazért a munkáért. Valójában pedig csak 2005, azaz a hatóság létrejötte óta kerülnek az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos ügyek a bíróság elé.

- Uniós viszonylatban jelentős változás, Magyarországon viszont nem hoz drámai fordulatot: a magyar törvény 2003-ban úgy készült, hogy szinte a legszélesebb hatáskört biztosítja a diszkriminációellenes szervezetnek - véli a tervezett új EU-irányelvről az elnök aszszony. Nincs olyan foglalkoztatási viszony, amiben ne járhatna el az EBH, amely állami, önkormányzati és közszolgáltató szervekkel szemben, minden közszolgáltatás nyújtása során vizsgálódhat.

A különféle irányelvekben hat tulajdonság van felsorolva, amelyek alapján tiltott a hátrányos megkülönböztetés, a magyar törvényben 19+1 van (persze előbbiben összevonódnak bizonyos tulajdonságok). A tizenkilencben benne van a szakszervezeti hovatartozás, a részmunkaidő is, a +1, vagyis az "egyéb helyzet" tartalmát pedig próbálják keretek között tartani. Ide főleg azok az esetek kerülnek, amelyekben például azért nem vesznek fel valakit az általa egyébként kiválóan betölthető munkára, mert nem ugyanabban a megyében él, mint a munkahelye lenne, noha be tudna érni munkakezdésre.

Újdonság lehet a magyar szabályozásnak - teszi hozzá Demeter Judit -, hogy az új direktíva nagy hangsúlyt fektet a többszörös diszkriminációra, azaz ha valakinek például nőként és romaként is sérül az egyenlő bánásmódhoz való joga. Új követelmény lenne még, hogy a diszkriminációellenes politikának át kell hatnia az egész közpolitikát.

Magyarországon a roma kisebbséghez tartozás, a gyermeket vállaló, illetve terhes nők és a fogyatékossággal élők csoportját éri leginkább sérelem. 2006 végén egy uniós felmérés szerint az európaiaknak csak 32 százaléka tudta (a magyaroknak 31 százaléka), mit kell tenni, ha hátrányos megkülönböztetés éri őket. Évről évre több kérelem érkezik a hazai hatósághoz, ám ezeknek a nyolcvan százaléka nem diszkriminációs ügy.