- Az SZDSZ-frakció nem váltotta le önt a frakcióvezetői posztról. Ez azonban nem jelenti azt, hogy meg is oldódott volna konfliktusa Fodor Gáborral, aki változatlanul átvenné a posztot. Miért nyilatkozta mégis azt, hogy ezzel az ügy lezárult?

- A kérdés a frakcióban nyugvópontra jutott, miután senki nem élt bizalmatlansági indítványnyal. De nem titkolom, hogy van konfliktus az SZDSZ-ben. Ennek egyik oka, hogy új, ellenzéki szerepben vagyunk, újra kell fogalmaznunk önmagunkat az új politikai térben. Másrészt, a párton belül kiegyenlítettek az erőviszonyok, egy év alatt három szavazás végződött lényegében döntetlennel. Ez együttműködésre kényszerít mindannyiunkat, és ebben én partner vagyok. Ezért váltott ki komoly indulatokat a frakcióban Demszky Gábor szerintem meggondolatlan nyilatkozata. Nem jó, ha a párt belső ügyeit a nyilvánosság elé visszük. Mert így alakul ki az a légkör, hogy az ülés előtt azt kérdezték, meddig marad Kóka, utána pedig már azt, hogy meddig marad Fodor.

- Segíteni szeretne? Arra nem gondolt, hogy azzal tenné a legtöbbet, ha lemondana, mint ahogy azt a párt vezetőségének többsége szeretné?

- Egyetlen vezetőnek sem kell lemondania. Viszont mindenkinek együtt kell működnie. Részemről ez azt jelenti, hogy az összes politikai erőmet a párt sikere érdekében kamatoztatom, és ezt várom el mindenkitől.

- Demszky Gábor, Eörsi Mátyás, Gusztos Péter, Horn Gábor egyaránt a lemondását pártolja - csak hogy az ön támogatói közül soroljunk föl néhányat. Mindenki tévedne?

- Fodor Gábort nagyon sokan támogatják a pártban, engem meg éppen ugyanannyian. Egyébként ne várja tőlem, hogy Demszky hibáját megismételve az SZDSZ belső konfliktusait a nyilvánosság előtt tárgyaljam. Természetesen mindenkinek tisztelem a véleményét, ezért feltettem a kérdést a frakcióban, hogy akar-e bárki bizalmatlansági indítvánnyal élni. Nem volt ilyen.

- Mégis példátlan helyzetet teremtett: a párt történetében ilyesmi először fordul elő.

- Szeretek mesélni az SZDSZ-ről, ezért elmondom, hogy az elmúlt tizennyolc év kétharmadában más volt az elnök és a frakcióvezető. Különösen, amikor ellenzékben voltunk.

- Akkor elmesélem én is, hogy ez igaz, de nem az elnök akaratával szemben! A hatalommegosztás többnyire megállapodás alapján történt, ilyesmiről viszont most szó sincs.

- Az elnökkel szembeni legfontosabb elvárás a párt egységének megteremtése. Ezért európainak gondolom azt a megoldást, hogy a nyertes integrálja korábbi ellenfelét, ő pedig segíti a győztest.

- Mindenesetre, ha marad a jelenlegi felállás, megeshet, hogy önnek olyan stratégiát kellene

képviselnie a frakcióban, amellyel alapvetően nem ért egyet, és ez problémákat okozhat. A pártelnök tehát nem biztos, hogy érvényre tudja majd juttatni akaratát az ellenzéki pártok számára legfontosabb hatalmi szintéren, az Országgyűlésben.

- Szeretném leszögezni, hogy nem szervezek belső ellenzéket, senkinek nem kell attól tartania, hogy nem a párt stratégiáját képviselem. Ellenkezőleg! A legértékesebb politikai portéka, amivel a párt sikeréhez hozzájárulhatok, az, hogy támogatóimat a közös együttműködés irányába terelem, és a vezetőség által meghatározott politikához biztosítom a frakció támogatását.

- Csakhogy egyelőre nincs stratégia. Még azt sem tudjuk, érvényben van-e a régi program, például az ezermilliárdos adócsökkentés. Fodor Gábor az ön "ultimátumpolitikáját" elutasítja, s most önnek is ehhez kell tartania magát.

- Az SZDSZ-nek van érvényes programja. Az elnöknek és a frakcióvezetőnek is ezt kell képviselnie. Amikor meghatározó gazdasági szereplőkkel tárgyaltunk, Gábor megkért, hogy ne mondjak számokat, legalábbis addig, amíg nem ismerjük a féléves gazdasági adatokat. Ez elfogadható szempont volt. Persze, mindketten tudjuk, hogy gazdaságról nehéz számok nélkül beszélni. Bokros Lajostól Surányi Györgyön át Simor Andrásig, mindenki ezer- és háromezermilliárd közötti adócsökkentést tart szükségesnek a versenyképességünk növeléséhez. Mi is hasonlóan gondolkodunk, nevetséges lenne, ha mást mondanánk. Világos terveket kell az asztalra tennünk, különben jogosan kritizálhatnak amiatt, hogy csak mások javaslatait zsűrizzük.

- Világos terveket nem látunk, ehhez képest már javában tárgyalgatnak a többi pártvezetővel - miről is? Ön ráadásul korábban jelezte, hogy nincs felhatalmazása a frakciótól arra, hogy a Gyurcsány Ferenccel folytatott megbeszélésen részt vegyen, majd egyik pillanatról a másikra mégis elment a találkozóra.

- Miután a találkozó időpontjában a frakció még nem döntött végleges álláspontjáról, korainak éreztem a tárgyalást. A pártelnök és több képviselő azonban kérte, hogy menjek el, így természetesen mentem. A tárgyaláson pedig azt képviseltem, amit eddig: az adóügyekben a szocialisták bátran álljanak elő konkrét javaslatokkal. Hamarosan kiderülnek ugyanis az első féléves költségvetési adatok, ezekből láthatjuk, hogy a tervezettnél magasabb infláció, a növekvő energiaárak, illetve a gazdaság kifehérítése miatt mennyivel nőtt az állam bevétele. Fontos, hogy a keletkezett többletet az állam ne költse el, hanem fordítsa az adók csökkentésére. Így maradhat több pénz az emberek és a vállalkozók zsebében, és ez kell ahhoz, hogy elfogadhassuk a költségvetést.

- Az Orbán Viktorral folytatott egyeztetés idején ön külföldön volt. Feltesszük, nem bánja, hogy "a Fidesz elnöke hatalmi ambícióinak segítésében" nem vett részt, merthogy állítólag így vélekedett a tárgyalásról.

- Úgy kell a tárgyalóasztalhoz ülni, hogy 350 ezer liberális érdekét képviseljük. Ők biztosan tisztázni szeretnék, hogy Orbán Viktor miként áll a szélsőjobboldalhoz, mit gondol az adócsökkentésről, az állami kiadások lefaragásáról. Ha valóban kevesebb adóban gondolkodik, akkor azt vajon miből finanszírozná? Túl vagyunk az első találkozón, a másodikon nyilván felmerülnek ezek a kérdések is. Szerintem, Fodor Gábor jól képviselte a párbeszéd és az együttműködés kultúráját, amely remélem, hogy eredményes lesz. Kevés az időnk: a következő találkozókon már konkrétumokról kell beszélni.

Teknős Miklós