A kérdés ma már idejét múlta. Kőszegi Diána 2004-ben kezdett Szöulban a Go Egyetemre járni, és az idén január óta ő az egyetlen magyar profi játékos. - Három hónapig képeztek azután a profi játék etikettjére, és áprilisban játszottam az első partit - meséli. - Nagyon sok itteni barátom szurkolt nekem. Egy nyolcdanos öreg mesterrel játszottam, és sikerült legyőznöm. Ezzel bebizonyosodott, hogy nem reménytelen a helyzetem a profik között sem.

Az apjától tanulta a játékot, vagyis inkább elleste, ahogy a papa a fiával játszott, mert nem gondolta, hogy egy lányt is érdemes komolyan tanítani. Később, amikor már úgy érezte, túlnőtte mesterét, egy versenyen az 1988-as Európa-bajnokot, Pocsai Tibort kérte meg, hogy tanítsa. - Két lánya van neki is, mégis azt gondolta, nőt nem oktat - folytatja. - De szerencsére azon a versenyen elhúzódott egy partim, ő megállt kibicelni, és megtetszett neki, ahogy szorult helyzetemből kivágtam magam.

Kőszegi Diána szerint apja és Pocsai Tibor is nagyon jól tanították, maga is az ő módszereiket alkalmazza, amikor az interneten hirdetett óráira jelentkezik valaki. Sokan volnának ilyenek, de kevés ideje van rájuk, mert közben maga is goiskolába jár. - Koreában sok nagyszerű magángoiskola van - mondja. - Mostanában ők a legjobbak a világon, a japánok visszaestek, a kínaiak nagyon erősek, de ebben az évben az öt legfontosabb versenyt koreaiak nyerték előttük. Nekem is csatlakoznom kellett egy iskolához, ha igazán jó játékos akartam lenni. A Go Egyetemen elsősorban nem magával a játékkal foglalkozunk, hanem a go történetével, pedagógiájával, médiájával, filozófiájával.

Szerinte a go az élet "demotáblája", a gondolkodás iskolája, logikája a való élet helyzeteiben nagyon jól alkalmazható. A goiskolában a megnyitások, a variációk elemzése mellett leginkább az úgynevezett élet-halál harcokat gyakorolják, a feladványok is a játékban előforduló küzdelmes helyzeteket idézik meg. - A játék legérdekesebb része nekem az elemzés - jelenti ki. - Előfordul, hogy elvesztettem a játszmát, de utólag kiderül, hogy én láttam jobban a helyzetet, én tudom megmutatni, hogyan kellett volna történnie az eseményeknek.

Példának a néhány napja elvesztett profi játszmáját hozza föl: - Nyert állásom volt, ellenfelemnek nem volt esélye betörni a területemre, csakhogy nekem már lejárt az időm, neki viszont még 40 perce volt. Ő egy-egy lépésen tíz percet is gondolkodott, nekem elkalandozott a figyelmem, és amikor ő végül húzott valamit, a szabály szerint fél percen belül válaszolnom kellett. Az egyik ilyen esetben rosszat húztam, és fel kellett adnom a partit. A mesterem vigasztalt meg, hogy legközelebb biztosan nem fogok beleesni ebbe a csapdába.

Kőszegi Diána, az egyetlen magyar profi