Mi kell ahhoz, hogy egy köpcös taskenti gépészmérnökből Hollywood kedvelt rendezője legyen? Timur Bekmambetov szerint elég volt hozzá két, Los Angelesig elérő orosz kasszasiker és némi angolnyelv-tudás. Meg az a nem elhanyagolható önbizalom, mellyel a frissen hollywoodizált "Témur" kockás klottgatyában, fekete zokniban, tornacipőben és pamutpólóban tiszteli meg e sorok íróját, hogy első stúdiófilmjéről, afgán frontélményeiről, és az orosz művészfilm mizériájáról nyilatkozzon.
Timur és csapata
- Kanyarodjunk vissza a szerény kezdetekhez.
- Mérnöknek indultam. Nem untam, de nem is érdekelt.
- Hogyan váltott?
- Egy évig bírtam a moszkvai műegyetemen. Aztán bekeveredtem egy moziba, ahol Marco Ferreri filmje ment, a Dillinger halott. Kijöttem, rágyújtottam, és az első slukknál tudtam, hogy lőttek a mérnökségnek.
- Ha ez még a régi rendszerben történt, elég nagy merészség kellett otthagyni az egyetemet.
- Nem sokat töprengtem. Hazamentem Taskentbe, beálltam a színházba díszletfestőnek, aztán berendező lettem, majd rövid idő alatt látványtervező. Közben elvégeztem a képzőművészetit. '88-ban behívtak, az afgán frontra küldtek. Ott tanultam meg lőni. És onnan ered az a cselesen célzott golyó, amit többször is láthat a Wantedban.
- Az első játékfilmjét, a Pesavari valcert 1994-ben az afgán frontélményeiből rendezte.
- Sötét egy dráma, a humor szikrája nélkül, amivel megnyertem a Karlovy Vary-i fesztivált. Gyorsan fel is csaptam reklámrendezőnek, és vagy ezer spotot csináltam. Bizarr egy dolog volt a kezdetek kezdetén a Szovjetunióban a reklámipar. Repülj Aeroflottal! Hogy minek, mikor nem is volt más légitársaság? De zsinórban nyomtuk, hogy egyél kenyeret, igyál tejet, vegyél fazekat a Vasértnél! Röhej. Viszont közben megtanultam a filmcsinálást.
- Az akkori orosz-szovjet művészfilmesektől is megtanulhatta volna. Suksintól, Klimovtól, akiknek a hiánya ma nagyon érzékelhető.
- Fogalmam sincs, merre tart a mai orosz film. Csak azt látom, hogy fejlődik. Szaporodik, mint eső után a gomba. Csak Oroszországban évente 250 filmet gyártunk. Mikor az Éjszakai őrséget rendeztem, szinte az összes orosz moziban amerikai film ment. Ma már csak a fele az. És ha így haladunk, öt, tíz év múlva 60-70 százalékban orosz filmet játszanak majd az orosz mozik.
- De kommerszet.
- Mi az, hogy kommersz? Minden film kommersz, amiért fizet a néző.
- A peresztrojka előtt az orosz kultúrpolitika finanszírozta a filmművészetet.
- Szörnyű is volt, mert teljesen korrumpálta a filmeseket. Közönség nélkül ez a szakma nincs. Kinek szól a film, ha nem ül be rá a néző?
- Tehát örül annak, hogy a rendszerváltással a rendszerváltást kikényszerítő orosz üzenetfilmnek is vége?
- Ez természetes folyamat. Aki kenyeret süt, péknek hívják. Ha rágós a kenyér, nincs kinek eladnia. Nézze, az oroszok harapnak az amerikai filmekre. Mi tiltja, hogy az amerikaiak harapjanak az orosz filmekre?
Wanted - mozielőzetes
- Ön tehát alkalmazkodott az új világhoz: megrendezte az Éjszakai őrséget és a Nappali őrséget. Azonnal elkezdtek dőlni az amerikai ajánlatok?
- Pontosan. A Universalnál látták ezeket a filmjeimet, és elküldték a Wanted forgatókönyvét, ami abszolút klappolt nekem.
- És már repült is Angelina Jolie, hogy egy teljesen ismeretlen külföldi rendezővel kockáztasson.
- Na nem egészen. A képregényben ez a figura egész más. Egydimenziós, sokkal Halle Berry-sebb, alig derül ki róla valami. Ha az eredeti verziónál maradunk, ez a film nem nőtte volna ki magát akkorára, hogy Angelina Jolie kelljen hozzá. De úgy kipofoztuk a forgatókönyvet, hogy egy ponton megkockáztattam: mi lenne, ha felkérnénk Jolie-t? A stúdió meg rábólintott.
- Mennyire hagyta magát rendezni?
- Pontosan megmondtam neki, mit akarok látni, és örültem, hogy dőltek az ötletei. Ismerte a figurát, szerette, és abszolút segítőkész volt.
- Nem tartja furcsának, hogy egy négy-, hamarosan hatgyerekes anya ennyire lelkesedik az erőszakért?
- Angelina Jolie felelős lény. Tudja, hogy a filmjeit milliók nézik, az alakításaiért milliók rajonganak. Az egyetlen kritériumának megfeleltünk: ebben a filmben nem ártatlan embereket öl, hanem gyilkosokat.
- A hollywoodi stúdiók kemény kézzel fogják még a legdörzsöltebb amerikai rendezőket is. Önnek mekkora szabadságot adtak?
- Odahaza futószalagon gyártottam a reklámfilmeket, megtanultam, hogy mindig a kliens diktál. A kisujjamban van, hogyan kell gúzsba kötve táncolni, mégis szabadon.
- Ellentétben önnel, az amerikaiak a Wantedhoz hasonló képregényeken nőttek fel. Egy csöppet sem zavarta, hogy egy egészen más kultúrában működik, mint amelyikből származik?
- Ezért szerződtettem olyan csapatot, amelyik megadta a biztonsági hálót. A látványtervezőm, a kétszeres Oscar-díjas John Myhre pontosan tudta, hogyan kell eltalálni az amerikai közönséget. Mikor Chicagóban helyszíneket kerestünk, egész mást vett észre abból a városból, mint én, az üzbég. Tucatjával lökte a vizuális ötleteket, amire sose gondoltam volna. James McAvoy-t pedig azért szerződtettem a főszerepre, mert skót, mint a képregény szerzője, Mark Millar. Megvan benne az a szenzitivitás és humorérzék, amire szükségem volt ehhez az akcióburleszkhez, hogy a karakter ne csak lázadjon, mint a képregényben, hanem lüktessen is.
- A Wanted úgy ér véget, hogy szinte kívánja a folytatást.
- Erről ne beszéljünk. Legalábbis ne most. Két hetet kérek. Hármat. Vagy inkább négyet.
- Mi a következő terve?
- Ősszel mutatjuk be a Nine c. 3-D animációs filmet, amit Tim Burtonnel produkáltam. Kilenc babáról szól, akik megmentik a világot. De a tavalyi karácsonyi filmemre, amit az 1975-ben készült Sors iróniája c. szovjet romantikus komédia folytatásának szántam, legalább ilyen büszke vagyok, mert 55-60 millió dolláros bevétellel zárt, s ezzel minden idők legsikeresebb orosz filmje lett. Pedig fillérekből csináltam, és négyen beszélgetnek egy szobában. Se trükk, se puska. Csak mennyből az angyal.
Hollywood, 2008. június
TIMUR BEKMAMBETOV 1961. június 25-én született az akkori Gurijevben (ma Atirau, Kazahsztán). 18 éves korában Moszkvába ment, hogy a műszaki egyetemen gépészmérnöki diplomát szerezzen, de egy év múlva kimaradt, és a taskenti színházi intézetbe iratkozott, ahol film- és színházművészeti diplomát szerzett. 1987-88-ban behívták katonának, és egységével a türkmén-afgán határra küldték. Miután leszerelt, a taskenti filmstúdióban dolgozott mint látványtervező. 1994-ben készült első játékfilmjéért (Pesavari valcer) a Karlovy Vary-i filmfesztivál legjobb rendezője lett. 1992-1997 között az orosz Imperial Bank számára készített reklámfilmjeiért az orosz filmakadémia tagjává választották. Igazi kiugrását az Éjszakai őrség (2004) és a Nappali őrség (2006) nemzetközi kasszasikereinek köszönheti. A posztszovjet romantikus komédia harmadik részét (Hajnali őrség) 2009-ben mutatják be. Bekmambetov 2008-ban rendezte meg első amerikai filmjét (Wanted). Nős, Taskentben és Los Angelesben él.
Universal Pictures
