A kellemetlenkedő házi kedvencek után talán a legtöbb szomszédkonfliktust a kert és a növények vagy ezek ápolása okozza. Az önálló családi házak kerítésbotrányai (magas, alacsony, rozsdás) után a köszönő viszonynak is hamar vége szakad. De kellemetlen perceket okoznak az átnyúló faágak, a túlságosan magasra nőtt sövények, és ezzel még csak a kertszomszédok közötti konfliktusok felszínét kapargattuk.

Ennél sokkal több bosszúságot tudnak egymásnak okozni a társasházak lakótársai. Az önkormányzatok, polgármesteri hivatalok a vitás esetekben állásfoglalást, határozatot hoznak, de ezeket, ahogy a vég nélküli bírósági kertperek ítéleteinek végrehajtását is, elszabotálhatják.

Sokféle társasházi kertészkedési, kerthasználati megoldás létezik. Szerencsés esetben a lakótársak tartják magukat a társasház alapító okiratában, házirendjében vagy a közgyűlés határozataiban rögzítettekhez. Így kell ugyanis meghatározni a kerthasználat vitatható kérdéseit. Nevezetesen azt is, hogy ki hová milyen növényt ültethet. Érkezett szerkesztőségünkhöz már olyan panasz, hogy több lakó kifogást emelt az egyik tulajdonostárs ellen, aki a lakóházzal összeépített, közös garázssorra és a közvetlen fölötte lévő teraszára a talajból induló borostyánt futatott. A lakók attól tartottak, hogy a vakolatot tönkreteszi a növény, a borostyánfuttató pedig arra hivatkozott, hogy mozgássérült lévén sok időt tölt a teraszán, és a - bevallhatjuk, valóban - csúf, lapos garázstetőt így kívánta kellemes környezetté alakítani. Végül kulturált megoldás született. Tanácsunkra a borostyános hölgy lemondott a falra futtatásról, cserébe a garázstulajdonosok könnyen ápolható, csinos kis tetőkertet rittyentettek néhány dézsás növényből, minisövényből, díszfűből és varjúhájból.

Tipikusnak mondható egy másik ügy is, amelyben szintén a békítő bíró tisztét töltöttük be. Ebben a kertben a közös tulajdonlás, de a kizárólagos kerthasználat státusa szabályozta a lakótársak viszonyát. Az egyik verandájáról a közös kerítés mellett a kertbe jutás - mondhatni szolgalmi - ösvényét díszítő cserjék többsége és környezete egyik napról a másikra elpusztult. A helyszínen egyértelműen kiderült, hogy valaki pénzt nem sajnálva totális gyomirtóval a maga javára fordította a vitát. Kiderült, hogy az ösvényt csak a verandás lakó használja, ám egy másiknak nem tetszettek a kecskerágók és a somok. Tanácsunkra a verandatulajdonos jelképes mobil kerítéssel lezárta a kizárólagos használatában lévő részt, s a kerítés védelmében sövényt telepít majd. Tapasztalataink szerint egy ilyen provizórium a jobb érzésű, tulajdonképpen jogtalanul vitázók kedvét szegi, és nem locsolgatnak méreggel.

Vannak békés lakóközösségek is, ahol egy új lakó érkezése kelt feszültséget. Ilyen eset, amikor az újonnan érkezőt az eladó úgy tájékoztatta, hogy a társasház kertjét közösen lehet használni. Azt elhallgatta, hogy a lakók évtizedekkel ezelőtt megegyeztek a kizárólagos kerthasználatban, s ennek megfelelően alakították ki a kiskerteket, a sövényeket, a lépcsőket és a tipegőket. Elképzelhető, mekkora botrány lett, amikor az új lakó megjelent az egyik neki tetsző kertben újonnan vásárolt kerti garnitúrájával. Az új lakó tulajdonostársait beperelte, a pert okafogyottság miatt megszüntették, ugyanis a vételt megelőzően a kerthasználatról nem kellően tájékozódott.

Bíróságon végződött az a banális ügy is, amelyet egy fatelepítő új lakó okozott azzal, hogy érkezése után ősszel a kertrészletébe néhány fát telepített. Ezzel még nem is lett volna baj, de a gödörásás közben a (szakkertész) tönkretette a telepített öntözőberendezés szárnyvezetékét. Tavaszra kiderült, hogy működésképtelen a másfél millió forintos berendezés. A százezer forintosnak mondott helyreállítási költségben nem tudtak megegyezni. Az első vita során nem sikerült eldönteni, hogy ki hibázott: a lakóközösség, amikor nem tájékoztatták az új lakót a föld alatti berendezés nyomvonaláról, vagy az, aki kérdés nélkül ásni kezdett. Voltak, akik úgy vélték: az újonnan érkezettnek a dokumentumok nélkül is fel kellett volna ismernie, hogy a telepített öntözőberendezésben okozhat kárt. Többen a kertész felelősségére apelláltak, aki levélben közölte: két fa szállítására és a megjelölt helyre telepítésére vállalkozott. Ezt a feladatot a megadott időben két segédmunkás elvégezte. A perben a bíró egyezséget javasolt. Információink szerint az új lakó állta a helyreállítás költségeinek harmadát, kétharmadát a 11 tulajdonostárs, a fatelepítő kertész pedig önköltségi áron (23 ezer forintért) fél nap alatt elvégezte a munkát.

A közös kert diszkrét bája