- Apám nem volt kommunista, nem érdekelte semmiféle politika vagy vallás, csupán egy kedves ember volt - jelenti ki Véronique Culliford, a Hupikék törpikék - művésznevén Peyo-ként ismert - megalkotójának és rajzolójának lánya, aki a népszerű képregény- és rajzfilmfigurák ötvenedik születésnapja alkalmából érkezett Budapestre. A kérdés, amely a törpök társadalmának furcsaságaira irányult, nem érte váratlanul. Számos tanulmány elemezte ugyanis az egy főnökből (Törpapa), egy nőből (Törpilla) és a sok egyenrangú polgárból álló mikrovilágot. Még Richard Kelly Donnie Darko című kultfilmjében is kivesézik a témát.

Bár mindenki más következtetésre jut Pierre Culliford feltételezett eszme- és értékrendszerét illetően, Véronique szerint nincs itt semmiféle ideológia, apja szándéka csupán az emberi történetek mesevilágba helyezése volt. Ami pedig az egyetlen lány helyzetét illeti (akit nem is mellékesen Véronique-ról mintázott Pierre Culliford), azért nem szerepelnek a történetben a kegyeiért vívott harcok, mert a többi törp "unisex", ha úgy tetszik, nem nélküli, azaz androgün.

Pierre Culliford csupán nyolcéves volt, amikor az apja meghalt, ezután nyilvánvalóan önmaga felelősségére hagyta ott nagyon korán az iskolát. Olyan munkát keresett, ahol élete egyik szenvedélye, a film mellett lehetett: egy stúdióban mozigépészként kezdte a "karrierjét" - meséli édesapjáról Véronique. Egy idő után azonban megunta a munkát, és váltani akart. Vett egy újságot, ebben két álláshirdetést talált. Egy fogászat asszisztenst keresett, egy rajzfilmstúdió pedig animátort. Mindkét állást megpályázta, de szerencséjére csak a stúdió méltatta válaszra. Itt kezdett el rajzolni, így hát igazi autodidakta művészről van szó, aki sosem tanulta a szakmát iskolában.

Peyo első számú példaképe Walt Disney volt (ez megmutatkozik munkái képi világában is), a mesék terén pedig a középkori mondák vonzották a leginkább. Első műve, a hazánkban Janó és Bibice címen ismert képregény mellékszereplői voltak a hupikék apróságok (később ebből film is készült a Hupikék törpikék és a csodafurulya címmel), akik annyira beváltak, hogy később "önálló show-t" kaptak. De igazából akkor lettek világhírűek, amikor a neves amerikai producerpáros, Hanna-Barbera 1981-ben felkarolta, és csaknem háromszáz epizód erejéig szerződtették Pierre Cullifordot és teremtményeit.

- Apám mindig is szerette a kihívásokat, így nem tudott nemet mondani az amerikaiak ajánlatára. Még az sem tántorította vissza, hogy nem beszélt angolul. Teljesen más dimenzióba kerültek a figurái, ez mindennél fontosabb volt a számára - emlékezik Véronique Culliford. Hozzátéve: nem költöztek ki az Egyesült Államokba, a család Belgiumban maradt: ha már a törpök amerikaiak lettek, a szeretteivel nem akarta ugyanezt tenni.

Bár az örökösök minden évben meglepik a rajongókat egy újabb könyvvel, már régóta nem készült mozgóképes verzió. Ez a közeljövőben megváltozhat, mivel Cullifordék eladták a filmes jogokat a Sony Picturesnek, akik a tervek szerint 2010-ben mutatják majd be az első egész estés törpmozit, amely a hírek szerint részben lesz csak animáció: Hókuszpókot valószínűleg élő színész alakítja majd.

Az üzleti titok fogalmával már régen megismerkedtem, de azért csak megkérdeztem Véronique Cullifordot, hogy vajon mennyit kaptak a jogokért, mennyit ért a törpuniverzum dollárosítva. De csak egy mosolyt kaptam válasznak. Igaz, egy roppant elégedett mosolyt.

Véronique Culliford volt az egyetlen törplány mintája