Az elmúlt napokban a két vezető londoni aukciós házban felfokozott érdeklődés mellett lezajlott árverések tanulsága, hogy a kortárs művészet felé irányuló figyelem ellenére is a nagy pénz az 1870-1945 közötti impresszionista és modern festészetben van. Felsóhajthattak a Sotheby's és Christie's vezetői, a gazdaságban tapasztalható hitelválság a műkincskereskedésnek ezen a szintjén nem érezteti hatását. A piacot uraló orosz oligarchákat, kínai iparmágnásokat, indiai technológiai vállalkozókat, közel-keleti sejkeket és néhány hedge fund befektetőt nem érintette meg a recesszió szele.
Virul a londoni műkincspiac
Nem pusztán időben előzte meg a Christie's árverése a Sotheby'sét: a hét rekordja is a King Streeten született meg, s ezzel Claude Monet megdöntötte a saját csúcsát. 1919-es keltezésű Le Bassin Aux Nymphéas című 100x200 centiméteres festménye a különböző adók hozzáadásával 41 millió fontért kelt el, lényegesen meghaladva a 18-24 millió fontos becsült árat. Aligha meglepő, hogy a vevő személye titokban maradt, az eladóé viszont ismert. A kép a nemrégiben elhunyt nagyvonalú amerikai filantróp házaspár, J. Irwin és Xenia Simons Miller kollekciójából származik. A Christie's Európában még nem ért el hasonlóan magas összeget művészeti alkotásért. Szerencsések voltak azok a londoniak, New York-iak és hongkongiak, akik az aukciót megelőző kiállítást kihasználva megnézték a varázslatos festményt, hiszen számos nagyméretű vízililiom képe közül a mester maga csak három másikat tekintett tökéletesen befejezettnek és vált meg tőlük életében, jelenleg pedig egyetlenegy tekinthe-
tő meg közgyűjteményben, a New York-i Metropolitan Múzeumban.
A Christie's további sztáreladásai közé tartozott egy nagyon ritkának számító korai Degas-pasztell, a Danseuse a la barre, amely 4-6 millió font helyett 13,4 millió fontért ment el. Ugyancsak nem várt sikert aratott a Les Fleurs, egy bámulatos Natalja Goncsorova-festmény, melynek 5,5 millió fontos leütési ára mind az orosz avantgárd művész, mind a női festők kategóriájában árverési világelsőséget jelent. A két aukciós ház meghatározó esti értékesítésén a kikiáltott művek döntő többsége elkelt. A Christie's 144, illetve a Sotheby's 102 millió fontos (összesen több mint 73,3 milliárd forint), a legszebb reményeket is felülmúló bevétele többnyire telefonos kuncsaftoktól folyt be.
Igaza lett a New Bond Street-i aukciós ház impresszionista és modern művészeti szakértőjének, aki előzetesen valóságos csodát várt az olasz futurista alkotó, Gino Severini absztrakt képétől, a Danseuse-től. A táncosnő 15 millió fontot ért meg valakinek, ami már csak azért sem csoda, mert az 1915-ös keltezésű látványos vászon több mint nyolcvan éve nem került felszínre árverésen. Ugyancsak messze meghaladta a becsült árat Picasso egy jellegzetes és mindig népszerű Dora Maar portréja, amely 3 millió helyett 7,8 millió fontért cserélt gazdát. Nem kerülte el a megfelelő forrásokkal rendelkező műértők figyelmét egy Monet által 1870-ben ecsetvégre kapott tengerparti jelenet sem (7,6 millió font). A Sotheby's számos fénypontja közül kimagaslott egy kb. 70 cm magasságú Giacometti bronzszobor, a Trois homme qui marchent I, melyért közel 10 millió fontot perkált le tehetős rajongója.
A nagy nyári impresszionista és modern árverések megerősítették, hogy az új vásárlói kör legalább annyira befektetési portfóliója értékes vagyontárgyaként, mint szemet gyönyörködtető luxuscikként kezeli a művészetet. A The Times és a Financial Times is arra a következtetésre jutott, hogy a gyűjteményüket most kiépítő gazdagok különösen vonzódnak a színes, a falon jól mutató kompozíciók (pl. német expresszionisták és francia fauvisták) iránt. Ennek oka az is lehet, az impresszionista árak elszálltak, és akármilyen termelékeny volt is Picasso, nem tudja kielégíteni a globális piacot.
Picasso Dora Maar portréja 7,8 millió fontért cserélt gazdát
