A szerző feminista történész

A legtöbb gyerek a világon Nigerben születik, ahol a nő a férje tulajdona, életéről, így a fogamzásgátlásról sem dönthet maga. A fejlett Európában a magas születésszám miatt Svédországot tartják pozitív példának. Ám tényleg csak annyi különbség lenne közöttünk, hogy ott a nők 72,5 százaléka dolgozik, nálunk pedig csak 49,8 százaléka? Vagy az is, hogy a svéd társadalom stabil, már átesett a feminizmus csendes forradalmán, a férfiak aktívan megosztják a gyermekgondozás és a háztartás feladatait a nőkkel, akik számarányuknak megfelelően vannak jelen a politikai döntéshozatalban, a családon belüli erőszak nőáldozatait hathatósan védik, nem a prostituáltat, hanem a klienset büntetik, rengeteg bölcsi-ovi áll rendelkezésre, s a gyermek 12 éves koráig lehet napi hat órában dolgozni, magas a távmunka aránya, fejlett a baba- és gyermekbarát infrastruktúra: jó levegőjű, sokparkos, biciklis városok vannak tele játszóterekkel, nyilvános játszósarkokkal, pelenkázókkal és nyugat-európai viszonylatban hosszú a gyes: egy év?

A gyeshez többféle mítosz kötődik: a szakmájából kieső, lelassult női munkaerő képe és az elbutult, "gyesdepressziós", gyermekére idegesen rászóló, panellakó anyáé. Dobrev Klára is ezzel riogatott: "a másfél szobás panellakásba szorult ingerszegény lét amúgy se tesz jót se a gyereknek, se az anyának. Ha a gyerek bölcsődébe jár, sokkal gyorsabban fejlődik, mint otthon a négy fal között". Ha gyeses anyukánk nem balett-táncos vagy űrkutatási informatikus, hanem átlagos állásban, akár gyári soron dolgozó ember, ugyan mitől avulna el a tudása feltétlenül három év alatt? Nagyon sok olyan anya van Magyarországon, akiknél nem találni jobb korai fejlesztő pedagógust: babatáncház, zenebölcsi, meseszínház, állatkert, csupa olyan program, amit a szülő együtt csinál a gyerekkel, csak rá koncentrálva - a másfél szobás panelen kívül. Gyanítom, nem rájuk gondolnak a gyermeket pont az anyától féltők, hanem az alacsonyan iskolázottakra vagy a szegényekre, akik maguk se szoktak koncertre járni, miért vinnék el a gyereküket annak babaváltozatára? Attól még nem lesznek rosszabb szülők, mert más az életformájuk, nagyon unalmas lenne a világ, ha mindenki tisztes jómódban élő fehér városi középosztálybeli értelmiségi lenne. Korai fejlesztés lehet a csendes közös tésztagyúrás is otthon, vagy a ráérős piacolás. A "gyespanelprolizás" retorikája már a 80-as évek elején is megjelent a párt női véleményformálójának szánt Nők Lapja hasábjain, mikor a "gyesneurózisról" folyt a vita. Akkor éppen a gazdaságnak több női munkaerőre volt szüksége, ezért "mobilizálta" a nőket. 1967-ben pedig, amikor a gyest bevezették, éppen arra volt szüksége a reformgazdaságnak, hogy időlegesen kivonja a nőket a munkaerőpiacról, s így a korai kötődés jegyében mobilizálták a nőket, és biztatták őket otthon maradásra. Természetesen én feministaként azt szeretném, ha felnőttnek tekintenék a nőket, és senki sem mobilizálná őket önmagukon kívül semmilyen cél érdekéken, semmilyen ideológiával.

A legjobb az, ha az anya munkahelyi státusza elvesztése nélkül gyermekével lehet, amikor az a legnagyobb fejlődésen megy át, alapvető kötődései kialakulnak, rengeteg fizikai törődést igényel, és jó esetben sokáig anyja testéhez köti az anyatejes táplálás, még nem játszik kortársaival fantázia- és szerepjátékokat, immunrendszere még gyenge. Ha az anyát visszaveszik a munkahelyére az általa jónak tartott idő leteltével, a dolog jól működik. (Ne feledjük: a világ egyik legrugalmasabb anyasági ellátása a miénk, az anya választhat, hogy hat hét, hat hónap, két év vagy három év után megy vissza dolgozni.) Nem a gyessel van a baj, hanem a kizsákmányoló kapitalizmussal, ahol felmondanak a terhes nőnek. Furcsa, hogy ezt csak TGM veszi észre (Értő fülek, június 11.). Sok nő nem azért nem talál munkát, mert gyesen volt, hanem mert egyszerűen nő, vagy mert, ahol lakik, nincs munkalehetőség. A gyes elsorvasztása nem tenné jobbá a nők helyzetét, ellenkezőleg. Bár még csak olyan intézkedéseket hoztak, amelyek finoman ösztönzik a nőket a gyors munkaerő-piaci visszatérésre, ám az ideológiai hadjárat már megkezdődött. Feministaként sosem állnék ki olyan reform mellett, ami akár egy pillanatig is rosszat tesz a nőknek.

A hosszú gyesnek persze vannak árnyoldalai is. Min kéne változtatni, hogy a gyes ne válhasson a modern kori rabszolgaság sajátos formájává? Az otthoni patriarchális rendszeren s ennek politikai leképezésén. A magyar férfiak többsége még mindig teljesen a nők feladatának látja a házimunkát, a gyereknevelést és az idősgondozást, akkor is, ha partnerük is teljes munkaidőben dolgozik. Ha egy nő ez ellen lázad, vagy tönkremegy a házassága, vagy lemond a további gyerekről, hiszen egy gyerekkel még lehet egyedül menedzselni munkát, ovit, főzést, betegápolást, rohangálást, 2,1 gyerekkel (ennyit kéne szülnie egy nőnek a demográfiai csőd elkerülése érdekében) sokkal nehezebben. Felmérések szerint a legtöbb nő eggyel több gyereket szeretne, mint amennyit megszül. Hollandiában (magas gyermekszám!) nemcsak a női részmunkaidősök aránya magas, hanem a férfiak is gyakran dolgoznak hetente csak négy napot, nálunk pedig ha a kispapa korán (gyakran ez azt jelenti, hogy a nyolc óra lejártával) szeretne hazamenni, felvilágosítják, hogy nem nélkülözhetetlen munkaerő.

Nálunk nemcsak a bölcsődék hiányoznak, hanem az óvodai férőhelyek is. Ezért aztán az óvodavezetők mindenféle, gyakran a jegyző által rendeletben kiadott szűréshez folyamodnak: csak annak az anyának a gyerekét veszik fel, aki munkáltatói igazolást hoz, a kisebb gyerekével gyesen lévő anya gyerekét nem veszik fel, vagy csak délig lehet bent, csak szeptemberben van felvétel, tehát a novemberi gyereknek majdnem egy egész évet kell várnia az óvodával, s ha nincs a faluban bölcsőde, az anya addig nem tud dolgozni.

Valóban a nők helyzetén szeretnének javítani? Építsenek sok, jó és rugalmas óvodát és bölcsődét. Minden közintézmény és szolgáltató készüljön fel a kisgyermekesek fogadására (játszósarok, pelenkázó, etetőszék, rámpa, lift), ne biztonsági őrök távolítsák el a szoptató anya-vásárlót a sztárkönyvesboltból, hanem ajánljanak fel egy baba-mama kuckót a gyerekrészleg mellett. Minden fejlesztési terv és döntés előtt vizsgálják meg, milyen hatást gyakorol az a nőkre és a gyerekekre (gender mainstreaming). Óvják az Európában is egyedülálló gyermekorvosi, gyermekfogászati és védőnői rendszert. Persze mindehhez ugyanaz a három dolog kell, amit Montecuccoli már megfogalmazott: pénz, pénz és pénz, s azonkívül akarat, akarat és akarat. Most azonban nem ez a trend: gazdasági bűnbakká teszik a "potyautas" gyeses anyákat s a szociális kiadásokat úgy általában.

A gyes megszüntetése a mostani helyzetben csak egy következménnyel járna: nők tömegei veszítenék el tb-jogosultságukat és nyugdíjéveiket, s kényszerülnének a levegőben lógva otthon maradni a gyerekekkel, hiszen beruházás nélkül se bölcsőde, se (családbarát) munkahely nem terem. Csak a gyerekszegénység nőne.

A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok tagjai közötti megosztottság az uralkodó rétegnek előnyös: ez a nőkre is igaz. Valóban szomorú, ha egy nőt nőtársai szólnak le, mert bölcsődébe adja gyerekét, de az se a nők közötti szolidaritást erősíti, ha a magyar gazdaság kerékkötőjének kiálltják ki, aki úgy dönt, hogy a gyerek hároméves koráig otthon marad. Átmenetileg kiesni a munka gyakran stresszes, megterhelő világából és a családra koncentrálni - nem feltétlenül rossz dolog. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, az a jó, ha a nő élete a gyerekszülés után minél hamarabb lesz ugyanolyan, mint előtte volt, akkor szívesen szüli meg majd a következő gyereket is. Ellenkezőleg, szerintem az lenne jó, ha a társadalom elfogadná, hogy most anya és apa élete egyaránt megváltozik egy időre, és a családra koncentrálnak. Tisztelni kéne ezt a változást, s örülni, hogy aki akarja, annak a hároméves gyes ezt az időt megadja.

Ne állítsuk hát szembe egymással a bölcsődét és a gyest: nem vagy, hanem és!