Nagyon kiváncsiak az Európai Unió vezetői Dmitrij Medvegyevre, a nemzetközi porondon még jórészt ismeretlen új orosz államfőre, de nemcsak benyomásokat szerezni utaznak a szibériai tajgára. Formálisan a mostani orosz-EU csúcson születik döntés a legalább egy évre tervezett stratégiai partnerségi tárgyalásokról – ezeket szerdán kétoldalú küldöttség készítette elő Brüsszelben, jövő pénteken, már francia EU-elnökség alatt pedig a tényleges egyeztetések is megkezdődnek.

Hogy miről? A dossziék annyira vastagok, hogy az energiabiztonságtól kezdve az orosz termékek EU-piacra jutásán át Koszovóig, a vízumügyekig és Kaukázus ún. befagyott konfliktusaiig a kérdések végtelen sora olvasható ki belőlük. A huszonhetek aligha reménykednek benne, hogy a magas energiaárak miatt a Putyin-érában érezhetően erőre kapott Moszkva behódol majd a Nyugatnak, de Benita Ferrero-Waldner külügyi EU-biztos, aki maga is Hanti-Manszijszkba utazott, világossá tette, melyek az uniós elvárások. Úgy vélte, az EU kötelessége, hogy betartassa Medvegyevvel az általa korábban tett vállalásokat, amelyek szerint kiemelten kezeli a jogállamiság kérdését, a demokráciát és az emberi jogokat. Fontosnak tartja továbbá az orosz gazdaság sokszínűségének fokozását, a korrupció elleni küzdelmet, valamint az állam szerepének visszaszorítását. Brüsszelben (is) jó visszhangja volt egyébként Medvegyev első olyan elnöki interjújának, amelyet a nyugati sajtónak adott – ebben nemzetbiztonsági kockázatként beszélt egy általa „specifikus orosz problémának” nevezett jelenségről, a korrupcióról.

A tárgyalások beindítását sokáig Lengyelország akadályozta, mégpedig az orosz részről kivetett hús-, és zöldségembargó miatt. Majd a litvánok következtek a sorban; az ő sérelmeik több területet is érintettek: olajfinomítójuk orosz nyersanyagutánpótlásának hiányát, néhány, oroszok által 1991-ben lelőtt rendőrük halálának kivizsgálatlanságát emlegették, valamint az orosz-grúz konfliktust is felhozták Tbiliszi prókátoraként. Végül az Európai Bizottság májusban megkapta a mandátumot a tárgyalások beindítására, de azóta is jellemzőek olyan zavarórepülések, mint az egészségügyi okokkal indokolt új orosz húsembargó, amely hét uniós tagállamot is sújt, köztük hazánkat. A dán kivitel egyenesen a felére csökkent. Ám Brüsszel érezhetően nem akarja felfújni az ügyet. - Az oroszok által közölt antibiotikum-maradvány e szállítmányokban a legtöbb esetben jóval alatta marad az EU-jogban és a nemzetközi élelmezési kódexben is szabályozott maximális maradványértékeknek. A bizottság fenntartja, hogy az uniós hús nem jelent veszélyt a fogyasztóra nézve, ennélfogva az Oroszország által tett lépések aránytalanok. Brüsszel felkérte Moszkvát álláspontja felülvizsgálatára - mondta nemrég a Népszabadságnak Nina Papadulaki, az illetékes bizottsági szóvivő.

A külpolitikában sem Koszovó függetlensége, sem pedig a lisszaboni szerződésről tartott ír népszavazás nem kedvez az EU-nak a tárgyalóasztalnál. Közös nevezőjük, hogy a huszonhetek megosztottságát bizonyítják. Eneko Landaburu, az EU főtárgyalója – aki hazánkban is jól ismert, az évtized elején ő képviselte Brüsszelt a Magyarországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokon – nem is rejtette véka alá, hogy az oroszok előnyben vannak, s irigyli ezért a brüsszeli orosz nagykövetet. – Őszintén szólva inkább Vlagyimir Csizov úr helyében lennék – mondta a baszk diplomata. Szerinte a kétoldalú kapcsolatokat továbbra is bizalomhiány, feszült légkör jellemzi. Moszkva Grúzia mellett az EU-t is „idegesíti” azzal, hogy – éppen Koszovó példája nyomán – hajlik a szakadár Abházia elismerésére. Koszovóban az oroszok az uniós EULEX-misszió szerepvállalását ellenzik.

Tabajdi Csaba (MSZP), az EU-orosz interparlamentáris delegáció tagja mindamellett óva int attól, hogy Európa elvesse a sulykot. - Az Oroszországgal kapcsolatos jogos bírálatok nem hallgathatók el, de a kioktató hangnem sehova se vezet. Moszkva nem EU-tagjelölt állam, nem iskolás nebuló. Csak a folyamatos párbeszéd, a kulturált, de nem lekezelő vita vezethet eredményre, az orosz demokrácia fejlődési hiányosságainak orvosolására – mondta, úgy vélve: „az EU-nak szüksége van Oroszországra, de ne essünk tévedésbe: Oroszországnak még nagyobb szüksége van Európára gazdasági partnerként, energiafogyasztóként. Ezért eltúlzottak az orosz befolyás növekedésétől való félelmek”.

Brüsszel