Azt, hogy baj van, mindenki tudja. Azt is, hogy a baj egyre nagyobb. Pusztán az nem látszik, melyik lesz az a kormány, amelyik végre képes eredményeket produkálni. Ehhez jó szándék, akarat, szakértelem és pénz kell. Valami ebből mindig hiányzott - néha mind a négy.

Pedig a kilencvenes évek közepe óta csőstül alakultak a cigányok helyzetének javítására hivatott kormányzati bizottságok, egyik program szülte a másikat. A közvéleményt folyamatosan azzal traktálták, hogy hány meg hány milliárdot áldoz az állam a romák felemelkedésére. Csak az volt a gond, hogy a támogatás gyakran nem a legjobb helyre került, vagy épp kontraproduktívnak bizonyult.

A kudarcnak természetesen nincsenek felelősei.

Időközben romák elleni jogsértésekkel foglalkozó emberi jogi szervezetek alakultak, a parlament életre hívta a kisebbségi ombudsman intézményét, kezdett kiépülni a kisebbségi önkormányzati rendszer. Volt pár év - a pécsi Gandhi Gimnázium vagy a cigány közalapítvány létrejötte is ezt jelzi -, amikor a cigányság számára biztatónak tűnhetett a jövő.

Aztán valahogy megrekedtünk azon a szinten. A pártok rájöttek, hogy olcsóbb és egyszerűbb, ha a cigány önszerveződés erősítése helyett megkísérlik felvásárolni az egyébként is könnyen összeugrasztható roma politikusokat. Hazugság lenne azt állítani, hogy ez a hatalomgyakorlási technika teljes vereséget szenvedett a cigány közélet ellenállása miatt.

Annak, amit odafent jól lepacsiztak, a végeken viselik a következményeit. A települési önkormányzatok és a romák viszonya sokfelé eldurvult, az etnikai színezetű szociális feszültségek az élet velejárójává váltak. A romák tömegei mindinkább elveszítették a reményt, hogy viszszanyerik a rendszerváltás környékén elveszített állásukat. És jönnek az új generációk, amelyek már akkor se tudnának elhelyezkedni, ha lenne munkahely. Az elhibázott oktatási politika elkülönített cigány osztályok és iskolák sokaságát termelte ki, a kilátástalanság gettósodó falvakat és országrészeket hozott a világra. A cigányok úgy lettek áldozatok, hogy nem cigány környezetük szemében bűnösök, akik csakis maguk tehetnek sorsuk alakulásáról.

A szélsőjobboldal korábbi próbálkozásai megfeneklettek, de törvényszerű volt, hogy előbb vagy utóbb felbukkan egy olyan ütőképes, politikai támogatással is bíró félkatonai szervezet, amely a rendteremtés, a "cigányterror" megfékezésének ígéretével lép fel. Megtörtént.