Február végén a 2006. augusztus elseje óta "ideiglenes" vezető, Raúl Castro hivatalosan is átvette az ország irányítását, ám a kubai lakosság azóta is sokkal alaposabban ismerheti a báty véleményét, mint a döntéseket hozó öccséét.

Izgalmas feladat a külföldi elemzőknek: mennyiben tér el a két Castro nézete, irányvonala. Raúl február vége óta (túl bizonyos luxusfogyasztás engedélyezésén) olyan döntéseket is hozott - például a bérrendszer rugalmasabbá tételével, az agrárszektorban a parlagon maradt földek egyéni használatának kilátásba helyezésével -, amelyek szakítást jelenthetnek korábbi elvekkel.

Az Európai Unió éppen ezekre a jelekre hivatkozva döntött a napokban a 2003-ban hozott Kuba elleni szankciók végleges eltörléséről - abban bízva, hogy a párbeszéd felújításával további, így politikai nyitásra is tudja ösztönözni a vezetést. Washington sajnálkozott a huszonhetek döntése miatt: a Fehér Ház szerint csak "kozmetikázás" Raúl intézkedéscsomagja, az EU tehát túl gyorsan halad a kapcsolatok építésében egy változatlanul "diktatórikus kormánnyal".

Havanna első reagálásában Felipe Pérez Roque külügyminiszter "a helyes irányban tett lépésnek" nevezte az unió döntését, ám hozzátette, hogy a hivatalos válaszhoz még tanulmányozzák a szöveget. Fidel Castro viszont gyorsan három írásában is kifejtette, miért is tekinti "óriási képmutatásnak" az EU döntését. S noha ezeket a cikkeket nem a központi lapoknak, hanem egy hivatalos internetes oldalnak ajánlotta fel, utóbb persze a Granmában is megjelentek. Mérgét az váltotta ki, hogy a szankciók "végleges" eltörlésével egy időben az uniós dokumentum melléklete tartalmazza: a döntést évente felülvizsgálják, nem utolsósorban a politikai foglyok és az emberi jogok helyzetének függvényében.

Fidel a "képmutatást" azzal indokolja, hogy az EU például nem tiltakozott Washington iraki háborúja vagy a terrorizmussal gyanúsított foglyokkal való bánásmód miatt. Ugyancsak hevesen kifogásolta az uniós miniszterek által az illegális (köztük latin-amerikai) bevándorlók kitoloncolásáról, bebörtönzéséről elfogadott irányelvet.

Aligha kérdéses, hogy ezekkel a cikkekkel Fidel Castro beleszól a kubai politikába. Lám, maga is szükségesnek tartotta papírra vetni: "Nem vagyok és nem is leszek soha frakció vagy csoport vezetője. Nem lehet tehát arra következtetni, hogy ellentétek lennének a pártban." (Formálisan még ő a kubai párt vezetője, a kongresszust csak 2009-re tervezik.) Eme önkéntes cáfolat elgondolkodtató, még akkor is, ha gyorsan hozzátette, hogy írásaival a harcot folytatja az egész életében vallott elvei védelmében.

Hugo Chávez venezuelai elnök Fidel és Raúl Castróval Havannában