A Magyar Villamos Művek lesz a többségi részvényese a mátrai szénerőművet bővítő új társaságnak - értesült lapunk. Az ország egyik legfontosabb, privatizált áramtermelőjének az 50 százalékos kapacitásnöveléséhez Mercedes-gyár értékű beruházásra lesz szükség.
Az MVM bővíti a Mátrai Erőművet
A Magyar Villamos Művek (MVM) közös vállalatot alapítana a Mátrai Erőművel az ott 2013-tól tervezett 440 megawattos (MW) fejlesztés megvalósítására - erősítette meg lapunk értesüléseit Mártha Imre, az állami MVM vezérigazgatója. Úgy tudjuk, az MVM-nek 75 százalékos részesedése lenne, a beruházás összköltsége pedig mintegy 800 millió euró (200 milliárd forint) lehet, 20 százalék önrésszel. A fejlesztés méretét jól mutatja, hogy a beruházás összege megegyezik a Kecskemétre tervezett Mercedes-gyáréval.
Mártha Imre a tulajdoni arányokról csupán annyit mondott: az MVM valóban többségre törekszik, de még számos (például tulajdonosi) döntés szükséges. A fejlesztés egy komolyan szóba kerülő változat, amit a társaság elemez; bővebb tájékoztatást azután ígért, hogy a különböző előkészítettségű elképzelésekről a szükséges testületi döntések megszületnek. Valaska József, a Mátrai Erőmű Zrt. elnöke értesüléseinket sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta.
A Mátrai Erőmű fejlesztési terve meglehetősen viharos múltat tudhat maga mögött, ami rendre visszavezethető az energiacégek és a politika ágas-bogas összefonódásaira. A Mátrai Erőmű a hazai áramellátás szempontjából központi szerepet tölt be: a Paksi Atomerőmű után innen került ki a legtöbb áram. Ráadásul az összes többi hazai energiatermelőtől eltérően helyben bányászott tüzelőanyagra alapozva: Visonta-Bükkábrány térségéből még vagy 100-120 évig gazdaságosan kitermelhető az itt elégetett lignit. A politikusok nem véletlenül hangsúlyozzák: mivel Magyarország túlzott mértékben szorul külföldről behozott energiahordozókra, a Mátrai Erőműnek hosszú távon stratégiai szerepe van. A probléma csupán az, hogy a viszonylag gyenge fűtőértékű lignit elégetése környezetszennyezéssel jár - legalábbis egy (üzemszerűen működő) atom- vagy gázerőműhöz képest. A Mátrai Erőmű számos beruházással igyekszik ezt csökkenteni: a fűtőanyag egy részét például növényi eredetű biomasszára cserélik. Az új blokkok Valaska József szerint alig szennyeznék jobban a levegőt, mint egy gázerőmű.
Mindenesetre ez a helyzet rendszerint ellentmondásos vitákhoz vezet. Már az erőmű 1995-ös privatizációja után (amikor a többséget a német RWE-EnBW páros vette meg, 25 százalék pedig maradt az MVM-é) egy titkos záradékra derült fény, ami a későbbi fejlesztésekkel állt kapcsolatban. Az aláírásnál a privatizációs szervezet részéről ott bábáskodott Kocsis István is, aki ezt követően az RWE-nél helyezkedett el, mostanáig pedig az MVM vezérigazgatója volt. Bár ellenzékben a Fidesz hevesen támadta a titkos megállapodást, kormányra kerülve betartotta azt, és egyfajta kártérítést is fizettek a befektetőnek.
Az erőmű mintegy két éve jelentette be új, 440 megawattos fejlesztési tervét, ami akkori elmondások szerint 2011-12-től a meglévő, lassan elöregedő kapacitások körülbelül 50 százalékos bővítését jelentette volna. Az RWE azonban lefújta a tervet. Számításaik szerint ugyanis az új fejlesztés csak akkor térült volna meg, ha az uniótól, illetve a magyar államtól a többi környezetszennyező iparvállalathoz hasonlóan ingyen kapnak bizonyos mennyiségű szén-dioxid-kvótát. Az unió tavaly év eleji, minden országra kiterjedő döntése azonban ezt kizárta. Bár a befektetők és a kormány azóta is folytattak tárgyalásokat ennek áthidalására, megegyezés nem született.
Egybehangzó értékelések szerint mostanra azért vált az elképzelés ingyenkvóták nélkül is életképessé, mert nagyon felszöktek a nemzetközi energiaárak. Így ami korábban nem kecsegtetett haszonnal, most előhúzható a fiókból.
Mártha Imre szerint a közös fejlesztés terve régóta napirenden volt, de a tárgyalások az utóbbi hónapokban gyorsultak fel. Az MVM számtalanszor felhívta már a figyelmet a hazai erőművek bővítésének, az áramkínálat növelésének szükségességére - szögezte le. Azt sem titkolták, hogy ebben az MVM is szívesen részt vállalna. Értékelése szerint ez egyáltalán nem áll ellentétben azokkal a főként uniós törekvésekkel, amelyek csökkentenék az MVM piaci túlsúlyát.
A kvótákról szóló uniós irányelveket a vezérigazgató úgy értelmezi, hogy 2013-tól (vagyis a termelés megindulásától) már senki nem kaphat ingyenkvótákat, azokat mindenkinek meg kell vásárolnia. De még így is jó áramárat tudnak majd kihozni. Azt nem kívánta véleményezni, hogy az RWE az új környezetben miért nem egyedül valósítja meg a beruházást. Felhívta a figyelmet a hazai tüzelőanyag közös kiaknázásában rejlő előnyökre is.
Mások szerint az RWE részint azért engedi be az MVM-et, mert immáron külföldi befektetéseire összpontosít. Azt azonban, hogy a fejlesztést ismét jónak tartja, bizonyítja, hogy az általa irányított Mátrai Erőmű 25 százalékban mégiscsak beszáll. Egy másik olvasat szerint 2013-ban olyan sok más erőművel lesz még áramátvételi szerződése az MVM-nek, hogy az itteni fejlesztés miatt kifizetendő kvóták költségeit "elporlaszthatja" az általa továbbadott áram egységes árában. De a később adódó esetleges problémák kapcsán az RWE bízhat a vele amúgy kivételesen jó viszonyt ápoló MVM kormányzati lobbiképességében is.
Nagy áramberuházások futószalagon
Örök vita, hogy mennyi és milyen erőmű szükséges áramigényünk kényelmes kielégítésére. Magyarországon a beruházók érdekeit képviselő független szakértők érvelésüket arra alapozzák, hogy most kevés az erőmű. Vannak, akik már ezt is vitatják, mondván: bőven van kapacitás. Ráadásul nem a termelést kellene drága beruházásokkal növelni, hanem a fogyasztást energiatakarékossággal csökkenteni. Az erőműpártiak között is van azonban vita: sok kicsi kell vagy kevés nagy, megújuló energiából, atomenergiából, az orosz függőséget növelő gázból vagy füstölő lignitból? Abban mindenki egyetért: olcsó erőmű kell. De arról már ölre menő vitákat folytatnak, hogy ez alatt mit kell érteni. Hogyan összesíthetők a beruházási-fenntartási költségek, az eladott áram tényleges tarifája, a kockázatok vagy a környezetre gyakorolt összhatás "ára"? Az elmúlt időben mindenesetre az egyre szaporodó minierőművek mellett sorozatban jelentik be a közepes és az egészen nagy fejlesztési terveket is. A legnagyobb kétségtelenül az áttételesen ukrán kézben lévő Emfeszé, amely az ukrán határ mentén az ország legnagyobb erőművét húzná fel a 2010-es évek elején, a szomszédos országból szállított (részben orosz hátterű) gázra alapozva. Amenynyire bátor a cég (nem támasztja feltételül az áram garantált megvételét és az állami támogatást), annyira vizsgálandó az anyagi háttér hosszú távú biztonsága. A másik nagyerőmű egy minden valószínűség szerint állami - bizonyára MVM-es - háttérrel megépítendő, több ezer megawattos atomerőmű lehet. Ez csak 2020 után állhatna üzembe, de az előkészítés már ma felpörgőben van. Az MVM társult Kapolyi László szocialista-szociáldemokrata politikus-vállalkozóval is egy, az Emfesz tőszomszédságában, hasonló forrású tüzelőanyagra építendő, de annál jóval kisebb gázerőmű építésére is. Az áram- piac új szereplőként megjelent a Mol is, amely a cseh CEZ áramcéggel Szlovákiában és Magyarországon is egy-egy 800 MW-s gázerőmű-tervet fontolgat, csupán kisebb részben saját igényei fedezésére. Az RWE fő német vetélytársának tekinthető E.On pedig Gönyűn jelentett be egy 400 megawattos gázerőműtervet. A szabadpiaci elvek alapján azt gondolhatnánk, ez lassan majd túlkínálathoz vezet, ami lenyomhatná az áramárakat. De a fűtőanyagárak csökkenésére vajmi kevés esély van, bizonyos hozamszint alatt pedig a befektetők, bankok sem invesztálnak. Ha pedig baj van, a politika az adózók és áramfogyasztók kontójára rendszerint úgyis mentőövet dob a nála kopogtató energiacégeknek. (M. I.)
A Mátrai Erőmű Visontán. Helycserés fejlesztés Teknős Miklós
