Papp Lajos márciusban múlt 60 éves. Még öt évig irányíthatná a pécsi szívklinikát, és 70 esztendős koráig maradhatna az egyetem alkalmazottja. A szívgyógyászprofesszor mégis úgy határozott, hogy korkedvezményes nyugdíjazását kezdeményezi. A klinikaigazgató minderről levélben tájékoztatta az egyetem gazdasági főigazgatóját. Indoklásképpen azt írta: nem ért egyet az intézmény irányítóinak számos döntésével. A levélben Papp Lajos részletesen kifejtette kritikai észrevételeit, ám ezeket - miként fogalmazott - fegyelmezett alkalmazottként nem oszthatja meg a nyilvánossággal. A szívgyógyász tudósítónknak azt mondta, hogy amint nyugdíjazzák, nyilatkozik az általa hibásnak tartott döntésekről.

Papp Lajos azután kérte nyugdíjazását, hogy kiderült: az egyetem takarékossági lépései ütköznek a szívcentrum gyógyító stratégiájával. Mint arról írtunk, a PTE négymilliárdos adósságállománnyal küzd, amelytől 2011-re meg szeretne szabadulni. Ennek egyik lépéseként a 6314 embert foglalkoztató egyetem 235 alkalmazottját a nyár végén elbocsátják. A takarékosság indokolta azt a döntést, hogy a szívcentrum tervezett műtétei júniustól halasztódnak. Ezt az egyetem irányítói azzal magyarázták, hogy az elmúlt hónapokban megszaporodott a sürgős műtétek száma, s ezzel a szívcentrum kimerítette az egészségbiztosítási pénztár által finanszírozott keretet. Mivel az egyetem nem tudja megelőlegezni az operációkat, a tervezhető beavatkozások várakozási ideje meghosszabbodott.

Papp Lajos szerint a várakozási idő elnyúlása rontja a betegek életesélyeit. A klinikaigazgató elmondta: az elmúlt tíz évben a Dél-Dunántúl régióban a felére csökkent az infarktusos halálozások száma. Ez szerinte annak köszönhető, hogy a pécsi klinika megelőző rendszere jól működik. Ha a tervezett műtétek késnek, a rendszer sérül.

Kollár Lajos, a PTE klinikai központjának főigazgatója eltúlzottnak látja Papp Lajos aggodalmát. Kollár szerint a pécsi szívklinika 16 páciense vár műtétre, s az eddigi három hét helyett egy-két héttel kell tovább várniuk.

Imhof Gábor, a PTE gazdasági főigazgatója közölte: a szívklinika évek óta veszteségesen működik, tavaly a kétmilliárdos bevételt 100 millió forint mínusz terhelte. Az idei adatok alapján június elején hasonló veszteség volt prognosztizálható 2008-ra, ezért levélben kérdezte Papp Lajostól, mi okozza ezt a hiányt. A klinikaigazgató válaszul arról tájékoztatta, hogy nyugdíjba vonul. Imhof úgy érzi, hogy a levele nem volt számon kérő, viszont - már csak a hivatalánál fogva is - neki tudnia kellett a veszteség okáról.

Gábriel Róbert, a PTE rektora sajnálattal értesült Papp Lajos nyugdíjba vonulási szándékáról. Ugyanakkor a rektor elképzelhetőnek tartja, hogy a klinikaigazgató döntésében a sértődés is szerepet játszott. Gábriel azt mondta: Papp Lajos megoldást keresett arra, hogy klinikája miképp tudna többletbevételre szert tenni. Ennek érdekében elemzést készíttetett, amelyből az derült ki, hogy a szívcentrumot az intézmény menedzsmentje - külső befektetőkkel közösen - bérbe szeretné venni.

Papp Lajos az egyetem belső fórumain cáfolta, hogy ő és munkatársai a szívcentrum funkcionális privatizációjára készülnének, ennek viszont a rektor szerint ellentmond, hogy az igazgató és kollégái létrehoztak hat kft.-t, s ezen vállalkozások profilja lefedi a szívcentrum teljes tevékenységét. A kft.-k cégbírósági adatait Gábriel feltette az egyetem tanárainak internetes fórumára. A klinikaigazgatók gyanakvó elutasítással fogadták Papp Lajos tervét, s ezt az érintettnek is éreznie kellett, állítja a rektor. Gábriel Róbert feltételezi, hogy a kollégák elutasító magatartása miatt Papp Lajos megbántódott, s ezért akar most távozni.

- Erről szó sincs - így reagált Papp Lajos a rektor feltevésére, ám az igazgató arról is csak nyugdíjazása után kíván beszélni, hogy ő és munkatársai miképp képzelték el a szívklinika jövőjét.

Író- és műtőasztaltól egyaránt távozik?