- Először is gratulálunk a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjéhez, amit múlt héten adott át önnek Sólyom László államfő.

- Köszönöm. Teljesen váratlanul ért.

- Ahogy a magyar polgárokat a Mercedes döntése.

- Magyarország számára valóban kedvező döntés, hogy a Daimler AG Kecskeméten építi fel 800 millió eurós beruházással megvalósuló új gyárát. Az Audi győri sikere mellett ez is bizonyítja, hogy autógyárak számára jó befektetési terep az ország. Külön öröm, hogy mindkét nagyvállalat német gyáraival együttműködve hozza meg beruházásait, vagyis a magyar telephely munkahelyeket biztosít Németországban is. A közös Európában sem kéne a tagállamoknak versenyezniük a befektetésekért, elcsábítaniuk egymás vállalatait.

- A német nagykövet szolgálati autója Audi. Le fogják cserélni?

- Három szolgálati kocsink van. Egy Audi, egy Mercedes és egy BMW.

- Hogyan látja a siker fényében a magyar gazdaságot?

- Az egyik oldalon az exportgazdaság jól fejlődik, a kivitel nem csak Németország irányában nő. Komoly nehézségek a belső piacon vannak. Itt érződik a reálbérek csökkenése, a fogyasztás visszaesése miatt a lelassult gazdasági növekedés, amely az elmúlt három évet jellemezte.

- Németországban szokás a helyzetet sötétebben látni a valóságnál, igaz ez Magyarországra is?

- Először is nálunk ez a periódus elmúlt. Valóban voltak évek, amikor a többség elégedetlen és frusztrált volt helyzetével. A fordulópont legkésőbb a németországi labdarúgó-világbajnoksággal elérkezett. 2006 nyara óta az emberek újra bíznak sorsuk jobbra fordulásában. Magyarországon is érezhető volt az elégedetlenség, de az elmúlt hónapokban a nyilvános vita kevésbé múltba révedő. Többet gondolkodnak azon, mit kell tenni azért, hogy újra lendületet kapjon az ország.

- Ön megnevezte a hangulatváltás német katalizátorát, a
2006-os vb-t. Nálunk mi idézhette elő?

- Korai még megmondani, de egy biztos: nem a politika. Magyarország még mindig a két nagy politikai erő konfrontációjának foglya. De talán épp ez a szélsőséges szembenállás gondolkodtatott el sokakat. Mindenütt azt hallom: így nem mehet tovább. A probléma felismerése pedig már fél megoldás.

- Kívülről is látszik a politikai megosztottság?

- Mi az hogy! Ha ez sokáig fennmarad, szörnyű következményei lesznek. Nagyon csodálkozom azon, hogy értelmiségiektől, pártokhoz nem tartozó szervezetektől nem jön több impulzus a megosztottság megszüntetésére. A pártok mindig küzdeni fognak egymással, koncepcióikat támadóan fogják elővezetni, ezért van szükség kiegyenlítő szereplőkre, akik a szakadást megakadályozzák.

- Ha az ön főnöke, a német külügyminiszter megkérdezi: mi a megosztottság oka, mit felelne neki?

- Megkérdezte.

- És mit mondott?

- Azt nem árulhatom el.

- De legalább sikerült megértetnie vele?

- Nem hinném. Magyar beszélgetőpartnereimnek is elmondtam: Németországból nézve érthetetlen ez a megosztottság.

- Gerhard Schröder volt kancellár nemrég egy Népszabadság-interjúban állt ki a kormány reformjai mellett. Egyetért?

- Nem az én feladatom a magyar kormánynak bármit is javasolni. Tény, hogy az ország nehéz helyzetben volt a hatalmas államháztartási hiány és az eladósodás mértéke miatt. Szükség volt lépésekre. A konvergenciaprogramot az Európai Bizottság el is fogadta, és egyes gazdasági területeken már érződik hatása. De még hátravannak bizonyos reformok.

- Melyek ezek?

- Elég a számokat megnézni. A nagy kihívást a szociális rendszer átalakítása jelenti. Ezen a területen mindenképpen lépni kell, mert hosszú távon az állam nem bírja a kiadásokat. Elsősorban a bürokrácia leépítésével kell növelni a hatékonyságot, semmiképpen sem a befektetések rovására.

- A bürokrácia a német vállalatok számára is nagy problémát jelent Magyarországon?

- A vállalatok hosszú távon gondolkodnak, rendszerint 10-15 évben. Számukra az elsődleges, hogy stabil és megbízható körülmények legyenek. Ezen a területen sok panaszt hallottam. A reformok miatt változtak az adótörvények, aztán arról volt szó, hogy régiókba rendezik a megyéket, de az elképzelés meghiúsult. A struktúrák állandó változása, a megbízható keretek hiánya, nagy problémát jelentett a német befektetőknek. Panaszkodnak a nehézkes bürokráciára is, és egyes esetekben korrupcióról és hiányos átláthatóságról beszéltek.

- Ön a magyar belpolitika egyik legnyugtalanítóbb évében, 2006-ban érkezett Budapestre. Nem féltette Magyarországot?

- Kívülről mindig rosszabbnak tűnik a helyzet, mint belülről. Én nem éreztem veszélyben az országot. Németországnak nagy szerencséje volt, hogy a vb alatt sikerült kordában tartani a huligánokat. Mindent öszszevetve a magyar társadalom elég érett, hogy tudja: oda kell figyelnie. Erőszakos események modern társadalmakban előfordulnak, a feladat felelősségteljesen kezelni ezeket.

- Az erőszakosság tipikusan jellemzi a magyarokat?

- Hát, az autóban igen. Hihetetlen agresszív a magyar sofőr. Nemrég szabadságon voltam. Jöttem vissza Berlinből, és amint átléptük a magyar határt, azonnal villogva, dudálva beesett mögénk az első kocsi az autópályán. Mondtam a feleségemnek: érzem, hogy megérkeztünk.

- Aztán elhúz a kocsi, és gyakran meglátjuk a német rendszámtáblát.

- Igaz, de nem feltétlenül németek ülnek benne.

- Mikor járt először Pesten?

- Még 1986-ban. Csodálkoztam milyen viszonylagos szabadság volt. Sok, a politikai rendszert bíráló emberrel beszéltem, akik véleményüket nyíltan vállalták. Az azóta történt változások kézzelfoghatóak. Az országnak fontos helye és szerepe van Európában, különösen ebben a régióban. Mindig érzem, hogy európaiként közös kultúra köt minket össze, és együttműködésre kötelez.

- A két évtizeddel ezelőtti élményei alapján nem gondolta, hogy gyorsabb lesz az átalakulás. Eljátszotta előnyét Magyarország?

- Nem hinném. Tény, hogy illúzióink voltak az átalakulás ütemét illetően. Kohl kancellár például azt várta az újraegyesítéskor, hogy öt éven belül az életszínvonal kelet- és nyugatnémetek között kiegyenlítődik. Ez máig nem történt meg. Az embereknek időre van szükségük, hogy ekkora változásra felkészüljenek, az új helyzethez alkalmazkodjanak. Magyarország hihetetlen fejlődésen ment keresztül a kilencvenes években. Ez az ütem nem volt tartható, és ezt fel kell dolgozni.

- Mit fog hiányolni?

- Nyugdíjba megyek az itteni sűrű, izgalmas évek után. A karrierem során elért helyettes államtitkári poszt feljogosított arra, hogy utolsó küldetésem kiválasztásába beleszóljak. Én Budapestet választottam, és minden reményem valósággá vált. A feleségem persze örül, hogy a magyar konyha csábításának a jövőben nem leszek kitéve. De csak egy óra a repülőút Berlinből.

Hans Peter Schiff: Igen agresszív a magyar sofőr