A bíróság az alpereseket arra kötelezte, hogy saját költségükön adjanak elégtételt, és a jogsértés miatt fejezzék ki sajnálkozásukat, az ítélet jogerőre emelkedése után. Martonyi János a perben nem kért kártérítést.

A hetilapban tavaly két terjedelmes, javarészt dokumentumokat tartalmazó írás jelent meg Egy polgár vallomásai címmel Kende Pétertől, ezért indított pert az Orbán-kormány egykori külügyminisztere.

A Fővárosi Bíróság hétfőn nem jogerősen kimondta, hogy a vitatott cikkek megsértették Martonyi János jó hírnévhez fűződő jogát azzal, hogy valós tényeket abban a hamis színben tüntettek fel, mintha Martonyi János a pártállam idején ténylegesen hálózati személy lett volna, ebben a minőségében jelentéseket készített volna, illetve 1969 után is végzett volna munkát a pártállami titkosszolgálatoknak. A bíró szóbeli indoklásában hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy a perbeli cikk valós tényeken alapult, nem pedig valamifajta konstrukción, kreált bizonyítékokon.

A bíróság szerint a kifogásolt cikkekben valós tény volt az, hogy Martonyi János 1967-68-ban az állambiztonsági szolgálatok "zsaroló jellegű felhívására" több külföldi útjáról jelentéseket készített, továbbá, hogy a III/I-es Csoportfőnökség nyilvántartó könyvében és a Nemzetbiztonsági Hivatal számítógépes nyilvántartásában Magasdi fedőnéven szerepelt.  

Korábbi ügyek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy "ebben a témakörben semmi nem biztos". Senki nincs abban a helyzetben, hogy állambiztonsági információkat vizsgáljon felül - jegyezte meg a bíró azzal kapcsolatban, miért utasította el a további bizonyítási indítványokat.  

Ugyanakkor a bíró azt is megjegyezte: az alperesek nem tudták bizonyítani, hogy felperes hálózati, beszervezett személyként írta volna a jelentéseket.  

Az eljárás során korábban a felperesi oldal többek között azzal érvelt: a 60-as évek második felében Martonyi Jánost szegedi diákként kémkedéssel, felforgatással gyanúsítgatta és megzsarolta az állambiztonság, így kényszerítve arra, hogy nyugat-európai útjairól beszámolókat készítsen. Ilyeneket egyébként akkoriban rendszeresen írattak a Nyugat-Európába utazó tudósokkal, művészekkel, sportolókkal.

A felperesi oldal szerint Martonyi János beszámolói senkire nézve sem tartalmaztak sérelmes információkat, semmitmondóak voltak, és a beszámolókban szereplőknek kárt nem okoztak.  

A felperesi oldal szerint Martonyi János a 60-as évek végén megtagadta az úti beszámolók írását, arról pedig nem tudott, hogy különböző fedőneveket kapott - például Marosvásárhelyi, Magasdi -   és dossziéját az állambiztonság különböző szervezeti egységeinél őrizték úgy, mint amely egy működő ügynökről szól.  

Mindez felperesi oldal szerint fiktív állambiztonsági beszervezés és nyilvántartás volt, melynek célja a statisztikák javítása lehetett.

Az eljárása adatai szerint jóval később, a 70-es évek végén, amikor Martonyi János a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozó titkárként brüsszeli kiküldetésbe ment, ismét megkereste az állambiztonság, ám Martonyi elutasította az együttműködést. A  80-as évek végén pedig már Martonyi János ellen folyt titkos állambiztonsági nyomozás.  

Martonyi János a vele történteket egy korábbi tárgyaláson "kafkainak" minősítette.

Kende Péter a hétfői tárgyaláson arról beszélt: ebben az ügyben nem kizárt, hogy Martonyit megfenyegették, megzsarolták, jelentései pedig 90 százalékban valóban mellékes információkat tartalmaztak, de attól még jelentett. Kende Péter megjegyezte azt is, hogy "a felperes magára vessen, ha kirúg egy újságírót, aki a múltjáról kérdezi", ugyanis mint Kende Péter elmondta, a cikkek megírása előtt felkereste Martonyi Jánost.

Kende Péter szerint, ha Martonyi Jánossal meg tudták volna beszélni a rendelkezésre álló dokumentumokat, akkor más cikkek születtek volna. Mindazonáltal "ebben a történetben még sok minden nincs a helyén", azaz vannak események, amelyek úgy nem történhettek, ahogy Martonyi János állítja.

(MTI)