Ön, kedves Olvasónk, most nyilván azonnal rávágja, hogy naná, itt egy milligramm színesfémet sem lehet magára hagyni öt percnél tovább tüzérségi fedezet nélkül, a parkőr elfordul, és mire visszafordul, csak annyit tud mondani, hogy jé, az előbb még megvolt, bár igazán nincs is meglepődve, tulajdonképpen azon lenne meglepődve, ha a bronz még megvolna.Különös történet ez. A vascsonk ugyanis nem azért meredezett olyan nagyon sokáig, mert egy ember szemet vetett Germanus Gyulára, kerülgette, kerülgette, és addig-addig kerülgette, míg egyszer csak, hogy, hogy nem, a mellszobor beleesett a polijuta zsákjába, és az ember azt mondta, hogy ha már úgysem tudja szakszerűen viszszahelyezni, nincs mit tenni, el kell vinni, ott csak nem hagyhatja, még ellopnák. Hanem azért meredezett, mert direkt ez volt a koncepció: van posztamens, van név, van évszám, csak éppen fej nincs, hogy senkit ne befolyásoljon a művész, mindenki próbálja meg magának elképzelni a benne élő Germanus Gyulát.

De hát itt nálunk nehéz modernnek lenni. Ami egy kicsit újabb, mint a budavári Szentháromság, azt azonnal kikezdik, ott van például az a remekbe szabott turul is a hegyen, azt is folyton vegzálják, kész csoda, hogy még megvan, pedig csak annyi a bűne, hogy nem értik, mert túl modern. A maradiság és értetlenség elérte a Bennünk Élő Germanus Gyula c. kompozíciót is, a Budapest Galéria naponta átlag száz levelet kapott, hogy tessék ezt a baromságot abba hagyni, nem hivalgó cifra páva, nem modern a mi szívünk, tessék odatenni a kőre valami érthetőt.

A Budapest Galéria végül megunta a szőnyegbombázást, és szólt az alkotónak, hogy bocs, de ennyi volt, a nép mást akar, még várni kell úgy százötven évet, mire eljön a te időd. Aztán előkeresték a régi, persze meglehetősen szájbarágós büsztöt, és visszarakták, na, ha ez kell, hát ez lesz.

És a publikum most elégedett. Nem kell törnie a fejét, van mihez igazodnia, igen, ez az, pont így nézett ki Germanus Gyula, nyugtázza a publikum, lassan talán a művész is megnyugszik, bár valaki beszélt vele, állítólag nagyon ki volt borulva, zokogott, hogy márpedig ő egyik éjjel kimegy a parkba, leszedi a szobrot, hogy újra az ő dolgozatát nézzük, hát ilyen hiúak a művészek. De ez nem is lenne olyan nagy baj, mert ha a büszt netán eltűnik, legalább tudják majd, kin keressék.

A fenti írásból természetesen egy szó sem igaz. Az viszont igen, hogy a mellszobor hónapok óta áll érintetlenül a helyén. A szobor egyébként Szabó György alkotása, 2001-ben állították az egy évvel korábban ellopott, Hűvös László által 1930-ban mintázott, 1986-ban bronzba öntött és felállított Germanus-szobor pótlására.