Kétségtelen, szavazataik létfontosságúak egy kisebbségből vezetett kormány számára, de a kulcspozícióhoz ehhez több kell. A cselekvőképesség, például. És ez egyelőre hiányzik az SZDSZ-ből. De legalább ezzel nincsenek egyedül.

A parterhelyzetben lévő MSZP-t sokan próbálják megforgatni, de nehéz fogást találni.

Kisebbségből a kormány átvitt az utolsó parlamenti ülésszakban jó néhány olyan előterjesztést (például a Balaton-törvény módosítása), ráadásul az ellenzékkel, amelyeket - talán megkockáztathatjuk - korábban nem sikerült volna ennyire egyértelműen elfogadtatni. Az MSZP-ben a Gyurcsány Ferenc leváltását szorgalmazó hangok elcsitultak (naná, kisebbségből szinte lehetetlen új miniszterelnököt keresztülvinni a parlamenten), mindenki kivár. És meredten nézik a közvélemény-kutatási adatokat: a lázgörbe mintha fölfelé indulna. És érzelmileg nagyon sokat hoz egy-két százalék, még akkor is, ha nagy valószínűséggel Orbán Viktornak köszönhető, továbbá annak, hogy az MSZP és a kormány nem túl sok lényeges dolgot csinál. A permanens háborús politikai helyzet most mintha csillapulna: kérdés, hogy Gyurcsány, akinek lételeme a feszültség, mit tud kezdeni a csönddel. Egyelőre úgy néz ki, élvezi.

Orbán Viktor sokak számára teljesen váratlanul lépett elő elképzeléseivel. Ahogy ő mondja, azzal a céllal, hogy vitaminbombát csepegtessen, majd várja a vitaminok hatását. Csakhogy nem vált ki klasszikus pezsgőtabletta-hatást annak sulykolása, hogy válság van. Nem, Orbán nem vitaminbombát adott, hanem nyugtatót. Izgatott sajátjait szedálta, hogy itt van, készen áll. Ugyanakkor az MSZP stabilizálódni látszó kisebbségi kormányának akart adni egy kis billentést, hátha... Hát nem. Az őszig nem sokat hallunk felőle.

Kissé mulatságos ugyanakkor az MDF zavara. A fórum nem nagyon tud mit kezdeni az új helyzettel. Számukra a legkedvezőbb az lenne, ha Orbán Viktornak sikerülne kikényszerítenie a választásokat, mert ha 2010-ig így marad a helyzet, a centrum irányába öles léptekkel haladó Fidesz-elnök addig elszipkázza a szavazóikat. Ennek hangsúlyozása azonban eltántoríthatja az eddigi támogatókat is. Az ősz nagy kérdése, mihez kezd ezzel a helyzettel Dávid Ibolya.

Nincs több mozgástere az SZDSZ-nek sem. Fodor Gábort leginkább a saját maga teremtette kényszerek viszik előre: tárgyal mindenkivel, csak egyelőre nem tudja, miről. Orbánnal nem beszélt az előre hozott választásokról, Gyurcsánnyal majd nem beszél a koalíció visszaállításának lehetőségéről. De akkor mit mond? Sok-sok megbeszélés közepette a leginkább talán az a tárgyalás izgatja, amit Kóka Jánossal folytat a színfalak mögött: vajon átadja-e a párt előző elnöke a frakcióvezetői posztot neki vagy valamelyik emberének? Máskülönben béna kacsa marad.

Nem most történnek a lényeges dolgok. Mindenki pozíciót fog. Nem véletlenül mondta Kövér László a legvalószínűbb az, hogy a kormány kihúzza 2010-ig. Igaz, rögtön hozzátette, hogy a mai magyar politikában csak egyetlen biztos pont van: a bizonytalanság. Bizonyosnak tűnik ugyanakkor, hogy az elkövetkezendő hónapok az erőgyűjtésről szólnak. És még Sólyom László is szabadságra ment.