Ha a kapu mellé vetve fetreng egy játékos az eszméletlenség határán még éppen innen, a pálya szélén viszont már túl, akkor is az a szabály, hogy akár ki is vonhatta magát a játékból, s mivel ezt sohasem lehet biztosan tudni, ha van, aki ilyen körülmények között gólt lő, például Nistelrooy, azt meg kell adni. Abban a pillanatban az ember leátkozná a pályáról a bírót, mert az életet megszégyenítő szabályt alkalmazott, másnapra azonban már van valami megnyugtató az egészben. Az érzés: hogy van norma. És de jól van ez így.

Mennyire kellene a mi hazai bajnokságunkba is néhány bíró, szenvedélyes elkötelezettje a szabályoknak. Aki legalábbis hajlandó ítélkezni. Nehezen képzelhető el, hogy Európa futballstadionjaiban fenn lehetne tartani a békét, ha úgy ítélkeznének, mint nálunk, ahol az emberemlékezet előtti, 2002-es Erzsébet hídi csata egyik fő szervezőjét, Budaházy Györgyöt néhány hete ítélte el a bíróság - első fokon! A vádlott azóta is ott provokálja a törvényt, ahol tudja, most éppen a melegfelvonulás elleni támadást szervezi, persze nem bejelentett ellendemonstrációval. Szabályt kerülve, sunyin. Nem lesz azzal semmi baj, borítékolható.

A törvénybontásból nemrég rendszert teremtett a monoki polgármester, amikor bejelentette, hogy csak munkáért ad segélyt. Szemben Budaházyval, róla - és a Szerencs környéki polgármesterekről - feltételezhető jóindulat, hogy az "aki nem dolgozik, ne is egyék" igazságát őszintén megélik. Az viszont nem tételezhető fel, hogy egészséges viszonyok között ilyen könnyű lábbal lépnének át (az utóbbi hírek szerint pedig vissza) a törvényen, amely szerint ezt nem tehetik meg. Majd a közigazgatási hivatal rendbe rakja őket, gondolhatnánk, de azzal is számot kellene vetnünk, hogy a törvényesség őrzésére hivatott szervezet státusát a parlament elbabrálta, az Alkotmánybíróság ezt kiszúrta, s most olyanok, mint az ellenőr, aki karszalag nélkül teszi a dolgát a villamoson. Bármely utas leszállíttathatja.

Ha pedig ellenszenves, túl bicepszes vagy nagy bajszú a kontroll embere, hívják a gárdát. Ma már ez így megy. A szervezet lelki atyját, az őt létrehívó egyesületet betiltotta ugyan a bíróság, de csak első fokon. Másodfokon még csak lezáratlan akta a gárda, amely sorra nyitja fel a falvak kapuit, bontja vagy tovább zilálja nyugalmukat. Míg a bírák szakértői jelentésekre várnak, ők egyenruhában mennek rendet tenni, mindig a cigányok ellen, ha úgy érzik, bántják a magyart. Ordít az önkény. Nemrég polgárőrök dobtak Molotov-koktélt cigány emberek házára. Egy másik önkéntes rendrakó csapat bizonyítja, hogy sokkal összetettebb és jóval nagyobb téttel folyik a küzdelem annál, mintsem hogy amatőrökre lehetne bízni a bíráskodást. Nincs komoly meccs, ahol ne lenne mindkét tábor szurkolóinak kikezdhetetlen az igaza. Ha nincs törvény, ha nincs bíró - elindulnak és érvényesítik. Valamelyik fél meglepő gyakorisággal életben marad. Ez az a meccs, amit nem kellene végigjátszani.