Azt már mindenki tudja, hogy nem nagyon soká (2010 végén) megszűnik az analóg tévéműsor-sugárzás Magyarországon is. Az is köztudott, hogy a digitális tévének szebb a képe és még az eddiginél is valamivel több csatorna vétele válik lehetségessé. Nyilvánvaló, hogy valamit áldoznunk is kell az előnyökért.
Kis csapdák a digitális tévézésben
Talán a legkisebb áldozat, hogy a nagy felbontású adás kizárólag digitális lehet. Mert attól, hogy az adás digitális, még nem nagy felbontású is egyben, akkor nevezzük HD-nek (high definitionnek, nagy felbontásúnak) akár az adást, akár a felvett vagy lemezen vásárolt műsort, ha a képsorok száma legalább 720. A ma legkívánatosabb, 81-82 centis képátlójú, 1366x768 képpontos tévék állnak ehhez legközelebb.
A digitális tévéadás ugyanazt az állományformátumot sugározza, mint ami a DVD-n van: az MPEG2-t. Viszont több (sok) körítésbe: hibajavításba és a rádióhullámú vagy a nagy frekvenciás továbbításhoz szükséges elektronikus protokollba csomagolja. És ez már az egyik csapda.
A "levegőben", földi telepítésű adótoronyból a DVB-T (terrestrial, földfelszíni) formájú adás érkezik, a falból, a kábeltévé-szolgáltatótól meg a DVB-C (cable). Nyilvánvalóan a szolgáltatótól 15-20 000 Ft-ért vagy hűségnyilatkozatért cserébe ingyen kapott jelátalakító doboz (magyarul: set-top box) a DVB-C jelet fogja a tévé számára fogyaszthatóvá tenni. A tévébe viszont a DVB-T digitális vevőt (tunert) építik be. Természetesen más a műholdas digitális adás is, ez a DVB-S (satellite), és a kis képernyős, kézi eszközöknek szánt, amely a DVB-H (handheld) nevet kapta.
Vagyis hiába digitális a tévé, ettől még kell hozzá a külön tápot és külön távirányítót igénylő set-top box. A digitális DVB-T tuner nem felesleges, mert ha a levegőből esetleg olyan adás is érkezhet, amely nincs a kábeltévé-szolgáltató választékában, akkor azt is élvezhetjük, némi gombnyomkodás és kábeldugdosás árán, ami nagyszerűen illik a digitalizáltság sugallta kényelemhez. Antennabemenete ugyanis csak egy van még a fejlettebb tévéknek is...
Némileg egyszerűsítheti a dolgot, ha a több videóbemenetet használjuk ki: az egyikbe a kábeles, a másikba pedig a (például a Photo Hallnál is kapható) digitális vevőt, azaz DVB-T set-top boxot csatlakoztatjuk, ekkor nem kell az antennakábelt átdugdosni. Igaz, ezzel csúcstechnológiás tévénket egyszerű videómonitorrá fokoztuk le. Ha van kép a képben (PIP) szolgáltatása, azt használhatjuk a két műsorforrás egyidejű megfigyelésére. Ugyanez vonatkozik a digitális, műholdas adást már élvezőkre is: a földi csatornákhoz külön set-top box kell.
A másik csapda pedig akkor csapódik ránk, ha a háztartásunkban egynél több tévékészülék van. Kettőt pedig már nagyon sok család megengedhet magának. Az analóg műsort, érkezett akár a levegőből, akár a falból, 1500 Ft-os hardverelemek, VHF/UHF elosztók segítségével, némi jelerősség-csökkenés árán eljuttathattuk akárhány (ép ésszel legfeljebb 4-5) tévékészülékbe. Ezt a DVB-C jellel is megtehetjük - de a készülékbe csak egy DVB-C set-top boxból kerülhet a műsor. A plusz set-top boxot pedig a szolgáltatótól lehet csak megvásárolni.
A digitális világban minden egyes készülékhez külön elő kell fizetni a kábeltévé-szolgáltatásra. Ez nyilván nem kerül majd kétszer-háromszor annyiba 2-3 készülékhez, mint egyhez - de egész biztosan nem 1500 Ft lesz a pluszkiadás, ráadásul havonta kell fizetni a "digitális műsormegosztási adót".
A harmadik csapda pedig a tartalomé. A sokféle forrásból (levegőből, műholdról, kábelről, a most nem tárgyalt IP-tévészolgáltatásból) messze 70 százalék fölötti átfedéssel - ugyanazokat a csatornákat kapjuk.
Felbontási emlékeztető
A hagyományos, normál tévéadásban ritkán látunk 400 sornál többet. A DVD képpontszáma 720x576, amit egyébként néha az ED (enhanced definition, fokozott felbontás) betűkel is jeleznek a tévék specifikációjában. A "full HD" (teljesen nagy felbontású) jelző pedig az 1920x1080-as képpontszámot jelzi, amely valóban mellbevágóan finomabb, mint amihez hozzá van szokva a tévés szemünk. A "HD Ready" jelző pedig azt jelenti, hogy tévénk képes a 720 vagy 1080 soros műsor megjelenítésére - valamilyen külső forrásból, például Blu-ray vagy merevlemezes lejátszóról. Vannak intelligens tévék, amelyek az alacsonyabb felbontású műsort feljavítják. Ettől az valamivel szebb lesz, de a képminőség nyilván nem éri el az igazi HD-ét. Nem titkolhatjuk el, hogy a ma leggyakoribb LCD tévéken a hagyományos, analóg adás a HD-hez képest elszomorítóan szegényes. A DVD-hez képest nem is annyira...
Sok csatorna, sok doboz
