Eltűnt vádlottak, betegség és megannyi apró momentum játszik abban közre, hogy akár évekig is eltart egy-egy ügy tárgyalása. A büntetőperek elhúzódásának egyik leggyakoribb oka, hogy eljárás közben eltűnnek a vádlottak. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács adatai szerint tavaly a helyi bíróságokon 127 352 első fokon kitűzött büntetőperből 71386-ot kellett elnapolni, illetve elhalasztani. Erre 23553 esetben azért volt szükség, mert a vádlott nem jelent meg. A megyei bíróságokon 2007-ben első fokon a 4260 kitűzött ügyből 3081-et kellett elnapolni, illetve elhalasztani; ebből 386 esetben azért, mert nem volt ott a vádlott. Másodfokon a 13450 kitűzött büntetőügyből 3009-et napoltak, illetve halasztottak el; ebből 507-et a már ismert ok miatt.

- A kiskapukat kihasználók nem tudják ellehetetleníteni a bíróságot, az eljárások menetét, az abban részt vevők munkáját igencsak megnehezítik - mondta Miszori László, a Pest Megyei Bíróság büntető kollégiumának a vezetője.

A kollégiumvezető tapasztalatai szerint a vagyon elleni bűncselekmények, a magánlaksértés, illetve az ittas vezetés miatt felelősségre vontak körében igen gyakori, hogy "elfelejtenek" megjelenni. Van amikor három évig is eltart egy ittas vezetés miatt indult büntetőügy tárgyalása. Ilyenkor nem marad más eszköze a bírónak, mint az elfogatóparancs kibocsátása, s ha kézre kerül az illető, akkor egy hónapra előzetes letartóztatásba helyezi. Ez idő alatt pedig be tudja fejezni a tárgyalást.

- Az eljárások elhúzására számos trükk van. A bíróságnak valójában nincs eszköz a kezében, amikor például a vádlottak, illetve védőik elfogultságra hivatkozva húzzák az időt. Ezt bejelenthetik a tárgyalás megkezdésekor éppúgy, mint az ítélet kihirdetése előtt. Akár több hónapig is eltarthat - több vádlott esetén -, míg hivatalosan is tisztázódik, hogy szó sincs elfogultságról, s folytatódhat a tárgyalás - mondta Miszori László.

A kollégiumvezető szerint a védőváltás is az időhúzás bevett módszerei közé tartozik. Ilyenkor az ítélethirdetéshez vagy az előzetes letartóztatás határidejének lejártához közeledve a vádlott vagy a védő közli: megválnak egymástól. A vádlott közli, hogy nem tud új védőt megnevezni, mire a bíróság hivatalból gondoskodik ügyvédről. A kirendelt védőnek időt kell adni a felkészülésre, ami bonyolultabb ügyekben akár heteket is igénybe vehet, így 3-4 hónappal később tűzik ki a következő tárgyalást.

- Felkészül a kirendelt védő, majd a vádlott egy nappal a tárgyalás előtt vagy a tárgyalás napján közli: meghatalmazott egy másik védőt. A bíróság ilyenkor kénytelen felmenteni a kirendelt védőt, s újból elhalasztja a tárgyalást, hogy az újabb ügyvéd is felkészülhessen. Így összességében - több vádlott esetén - hosszú hónapokkal is elhúzódhat az eljárás. Az aszódi pénzszállító kirablása miatt indult büntetőperben például a vádlott a védő perbeszéde előtt ugrott fel, s közölte: visszavonja a megbízását.

- Nem egy esetben fordul elő, hogy a szabadlábon védekező, súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetője sorozatosan, különféle igazolásokkal menti ki magát, hogy miért is nem tudott megjelenni a tárgyaláson. Az időmúlás esetükben enyhítő körülmény. Az Európai Bíróság gyakorlata pedig lényegében legalizálta ezt az időhúzó magatartást, amikor kimondta: a vádlottnak joga van arra, hogy ne jelenjen meg a tárgyaláson, s nem lehet a terhére róni, hogy az ő mulasztásából történt az időhúzás - ismerteti a helyzetet Miszori László.

Nincs olyan eljárási cselekmény, olyan trükk, ami miatt végképp elévül az ügy, s a tettes megússza a büntetést. A trükkök tárháza azonban kifogyhatatlan. Újabban azzal borzolják a bírók idegeit a vádlottak, hogy alaposan benyugtatózzák magukat, ettől elkábulnak vagy elalszanak, így nem lehet kihallgatni őket. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy a bíró veszítse el a türelmét, s egy másik kollégájának adja át az ügy tárgyalását. Ez azonban az esetek többségében nem vezet eredményre.

A szakértők késlekedése, illetve a tanúk távolmaradása ugyancsak közrejátszik a perek elhúzódásában. Az a tapasztalat, hogy minél hosszabb idő telik el a bűncselekmény elkövetése és a tárgyalás között, a tanúk annál kisebb hajlandóságot mutatnak a megjelenésre. Nem félelemről, sokkal inkább nemtörődömségről van szó.

- A büntetőeljárások gyorsasága és időszerűsége valamennyi érintett érdeke. Nyilván valós tapasztalatokon alapulnak a fenti megállapítások, s a több százezer büntetőügy között akadnak olyanok is, ahol a vádlottak és a védők az eljárás elhúzására törekednek. Azt azonban visszautasítom, hogy mindez jellemző védői magatartás lenne - fogalmazott Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke.

- A terhelteket és a védőket - folytatta - különféle jogok illetik meg, amelyekkel belátásuk szerint élhetnek. Az ilyen jogszerű eszközök sorába tartozik például a védőváltás is. A probléma abban keresendő, hogy a jogelvekkel és a nemzetközi egyezményekkel szemben a magyar törvények nem terhelti jogként, hanem kötelezettségként rögzítik a tárgyaláson való megjelenést. Úgy vélem, e tekintetben törvénymódosításra lenne szükség - jegyezte meg Bánáti János.

A kamara elnöke úgy véli, a nyomozó szervek és a bíróságok "szerepe" sem kerülhető meg. A nyomozó hatóságok nemigen igyekeznek, amikor a gyanúsított akár 2 évig is előzetes letartóztatásban lehet, sokszor hónapokig nem történik semmiféle nyomozati cselekmény.

A bíróságok pedig nem egy esetben évekig ki sem tűzik a tárgyalást, olykor pedig csak alibiből tárgyalnak. A túlbizonyítás pedig fölöslegesen húzza el az eljárást, arról nem is beszélve, hogy akár 20-60 vádlott ügyét is egyben viszik a bíróság elé, ahol törvényszerű, hogy mindig történik valami valakivel. Ehhez még csak trükkök sem kellenek.

A kirabolt aszódi pénzszállító. Az ügy vádlottja az utolsó pillantban váltott védőt - ez is egy módszere az időhúzásnak