Torokfájás miatt kereste fel a beteg az orvost. Ilyen esetben az orvosi tanács az, ha egyéb tünet alapján más gyanú nem merül fel, hogy 4-5 napig szedjen a páciens vitamint, igyon sok folyadékot. A tünetet a leggyakrabban ugyanis vírusfertőzés okozza. Ha öt nap után sem szűnik a panasz, akkor valószínűleg baktérium okozta a bajt. Ekkor kezdődik az antibiotikumos kezelés. Ezt az eljárást követte az orvos, ám mint utóbb kiderült: a betegnek speciális torokváladék- vizsgálattal kimutatható fertőzése volt. A kórokozó a gerincvelőt ellátó egyik erecskébe jutva trombózist okozott. A beteg deréktól lefelé megbénult. Ez egy lehetséges szövődménye az említett fertőzésnek, de több tízezer esetből legföljebb egyszer, ha előfordul. Bár a beteg beperelte az orvost, de a gyógyítót nem lehetett elmarasztalni, mert az általános vizsgálatokat elvégezte, és a szokásos terápiát alkalmazta. Nem várható el, hogy az orvos minden torokfájós betegség esetében kiszűrje a legritkább szövődményeket is.

- A diagnosztikus tévedés alapvető joga az orvosnak - erősít rá a példára Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Szerinte az ilyen tévedés legfontosabb jellemzője, hogy bár az orvos a tőle elvárható módon, a szakma szabályai szerint minden vizsgálatot elvégez, mindent dokumentál, ugyanakkor helytelen következtetésre jut. Ebben az esetben egyfajta mentességet élvez. - Méltánytalan - mondja Éger István -, hogy gyakran az orvosi tévedés lehetőségként sem merül fel, azonnal műhibáról beszélnek.

- Nem várja el senki, hogy az orvos hiba nélkül dolgozzon, de a fő szabály az, hogy ő és az intézménye is tegyen meg mindent a nem várt események elkerülésére - szögezi le Szebik Imre bioetikus. Ennek egyik elengedhetetlen feltétele, hogy beszéljen a betegével.

A kezelésről lényegében nem is az orvosnak, hanem a betegnek kell döntenie. A jogszabály előírja, hogy orvosi beavatkozás kizárólag az érintett hozzájárulásával végezhető el. Tehát a páciens - az életmentő kezeléseken kívül - ha túl kockázatosnak tartja a terápiát, megtilthatja annak alkalmazását. De ehhez tudnia kell, hogy mire készül az orvosa.

Az orvoslás nem egzakt tudomány. Tudományosan igazolt, illetve még nem bizonyított feltételezések, megérzések művészete és elegye. Sokszor az orvosok előtt sem világos, hogy abban, amit épp tesznek vagy javasolnak a betegnek, hol végződik a tudomány, és hol kezdődik a megérzés. A beteg természetesen nem illetékes annak eldöntésében, hogy az A vagy a B terápia hatékonyabb-e, viszont azt csak ő döntheti el - megismerve mindkét kezelési mód kockázatait és előnyeit -, hogy vállalja-e a többletrizikót. Természetesen a torokfájás esetében sem lehet teljes bizonyossággal előre megmondani azt, hogy kinek lesz szövődménye és kinek nem. Fontos ugyanakkor, hogy ezt a bizonytalanságot jelezze is az orvos a betegnek.

- Vékony jégre téved az orvos, aki a tévedés jogának szabálya alapján remél felmentést a bíróságon - vélekedik Simon Tamás műhibaperekkel foglalkozó ügyvéd. A gyakorlatban, ha van az adott kezelésnek kötelező protokollja, a bíróság azt vizsgálja: az abban foglaltak szerint járt-e el az orvos. Ám eljárási szabály a lehetséges kezeléseknek csak kisebb hányadára készült. Ebben a helyzetben pedig a bíró - a szakértők véleménye alapján - maga dönt arról, hogy mi lehetett volna az adott helyzetben elvárható orvosi magatartás.

Általában véve: egy egészségügyi intézmény csak akkor mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a tőle elvárható gondossággal járt el. Ebbe beletartozik, hogy minden szükséges vizsgálatot el kell végezni. Ha ezt megtette - joga van tévedni.

Kórházi kommunikáció - a döntéshez tudni kell, mire készül az orvos