Az ír polgárok nemmel szavaztak a lisszaboni szerződésről. Részletes elemzést igényel, hogy milyen okok vezettek erre az eredményre, illetve mi motiválta a döntésben az íreket, azon országok egyikét, amelyek a legtöbbet profitáltak az európai uniós tagságból. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a nemmel szavazók közül sokan egy bizonyos szempont, mégpedig gyakran ellentmondásos szempont alapján hozták meg döntésüket.
Quo vadis, Európa?
Az üzletemberek közül néhányan azért kampányoltak a nem mellett, mert veszélyeztetve érezték a szabad gazdaságot, mások, mint a szakszervezetek egy része pedig azért, mivel a szerződés nem tartalmaz elegendő szociális elemet. Voltak, akik úgy vélték, hogy a szerződés következtében könnyebbé válik a terhességmegszakítás, vagy hogy az megkérdőjelezi az ír adórendszert. Ahogy azt De Gaulle tábornok egyszer megfogalmazta, népszavazáskor olyan kérdésekre adunk választ, amelyet fel sem tettünk.
Annyi már ma is bizonyos, hogy a népszavazás eredménye az Európai Uniót egyik legsúlyosabb kihívása elé állította. Az alkotmányszerződésből kialakított lisszaboni reformszerződés, amelyet egy nemzeti és európai képviselőkből álló, nyilvánosan ülésező konvent dolgozott ki, az Európai Unió számára nagyobb demokráciát és mozgásteret, jobb átláthatóságot biztosít. Növeli az Európai Parlament hatáskörét, a nemzeti parlamenteknek nagyobb felelősséget ad európai politikájuk alakításában, lehetőséget nyújt az Európai Unió polgárainak, hogy eljárjanak az uniós intézményekkel szemben és biztosítja a helyi önrendelkezést. A lisszaboni szerződés válasz a polgároknak az Európai Unió hiányosságait érintő kritikájára. A szerződés közelebb viszi az Európai Uniót a polgáraihoz. Nem kételkedhetünk abban, hogy a reformszerződés keresztülvitele elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az Európai Unió az értékeit és érdekeit a XXI. században is képviselni tudja. A lisszaboni szerződésben előirányzott reformok hiányában a további uniós bővítés nehezen kivitelezhetőnek tűnik. A fenti okokból felszólítjuk a csütörtökön és pénteken Brüsszelben ülésező EU-csúcstalálkozó résztvevőit, hogy minden szükséges lépést tegyenek meg a reformszerződés megvalósítása érdekében.
Hogy mi lesz most? Először is haladéktalanul folytatni kell a ratifikálási folyamatot. A június 19-20-i brüsszeli csúcstalálkozótól azt várjuk, hogy az ír kormány elemzi a népszavazás eredményét, és javaslatokat terjeszt elő, hogyan győzhetjük le együttesen az európai politika e nehéz időszakát. Ebben a kérdésben az ír kormányt illeti az első szó joga. A csúcstalálkozó előtt ezért a megoldást illetően semmiféle spekulációnak nincs helye. Az Európai Parlament minden erejét ezen kihívás legyőzésének szenteli. Továbbra is fenntartjuk azt a célkitűzésünket, hogy a lisszaboni szerződés a 2009. júniusára kitűzött európai parlamenti választásokig hatályba lépjen.
