Kártérítési perekre is felkészülhetnek azok az önkormányzatok, amelyek nem vonják vissza jogsértő szociális rendeleteiket. A kisebbségi ombudsman szerint a kormányfőnek és a szociális miniszternek is határozottan állást kell foglalnia.
Kállai Ernő elfogadhatatlannak tartja a "monoki modellt"
Ki ne hallott volna róla: a monoki önkormányzat megvonja a támogatást azoktól a családoktól, amelyek gyermekei nem járnak rendszeresen iskolába, a szociális segély kifizetését pedig munkavégzéshez akarja kötni. A példát több település követte, vagy szeretné követni.
Kállai Ernő vizsgálata alkotmány- és törvénysértőnek tartja a "monoki modellt". - Nem felel meg a valóságnak - mondta tegnapi tájékoztatóján -, hogy az önkormányzatok más módszerekkel nem tudják rákényszeríteni a segélyezetteket a munkára. Most is meg lehet vonni a segélyt, ha valaki nem fogadja el a számára felajánlott megfelelő munkahelyet. (- Persze - tette hozzá Kállai Ernő - a segély fejében végeztetett "önkormányzati kényszermunka" után nem kell külön bért és járulékot fizetni...)
Szepessy Zsolt, Monok polgármestere előre megkérdőjelezte a vizsgálat objektivitását, mondván, hogy az ombudsman kérdéseire még el sem küldte a válaszát. Tévedés, esetleg csoda történt: Kállai Ernő bemutatta ugyanis a monoki polgármester június 3-án kelt levelét, azt, amit állítólag el sem küldött. Ennek tanúsága szerint Monokon hat (feltehetően roma) gyerek nem jár rendesen iskolába. A tanárok többször voltak családlátogatáson, de a szülők ígéretei ellenére nem csökkent az igazolatlan hiányzások száma. Két esetben büntetőfeljelentést tett az önkormányzat, az eljárást azonban az ügyészség - bizonyítottság hiányában - megszüntette. Kállai Ernő úgy látja, hogy a gyermekvédelmi támogatás önkényes megvonása ilyen helyzetekben sem járható út: ha a szülők nem gondoskodnak gyermekükről, akkor az erre hivatott intézményrendszer jogosult (és köteles) reagálni.
Kállai Ernő úgy látja, hogy az intézkedések jórészt a romákat sújtják, még akkor is, ha az etnikai hovatartozás nevesítve nem jelenik meg. Idézte a tizennyolc település - köztük Monok - polgármestereinek közös levelét. Ennek egyik passzusa mintha a cigányellenes sztereotípiákat gyűjtötte volna csokorba: a családtámogatási rendszer "egyre gerjeszti az alacsonyan szocializálódott tömegek népességnövekedését", továbbá "megélhetési formává fejlesztette a gyermekszülést, maffiaszerű bűnözéssé a szociálpolitikai csalást".
Szűcs Erika szociális miniszter korábban közleményben tudatta, hogy nem támogatja a monoki kezdeményezést. Ennek némileg ellentmond, hogy pár nap múlva kijelentette: együtt kíván dolgozni a "szerencsi dokumentumot" aláíró tizennyolc polgármesterrel. A tárca újabb, tegnap kiadott állásfoglalása már arról tudósít, hogy a miniszter szeretné, ha a közigazgatási hivatalok mielőbb megvizsgálnák a vitatott önkormányzati rendeletek törvényességét.
A nem minden elemében következetes cselekménysort figyelve úgy látszik, Kállai Ernőben is maradt hiányérzet. A kisebbségi ombudsman határozottabb fellépést vár a szociális minisztertől, ahogyan a kormányfőtől és a politikai szféra egészétől is.
Kérdés, milyen következményekkel számolhatnak azok az önkormányzatok, amelyek tartják magukat a jogsértő rendeletekhez. Kállai Ernő elmondta, hogy a kilencvenes évek első felében a karcagi önkormányzat hasonló gyakorlatot léptetett életbe. A vége az lett, hogy a panaszosok sikeres kártérítési pereket indítottak. Monoknak és a többi településnek is hasonlóra kell felkészülnie.
A monoki rendelet nem rasszista, és nem kényszeríti munkára az embereket - így reagált a kisebbségi ombudsman jelentésére Szepessy Zsolt polgármester. Példaként említette, hogy néhány rendszeres szociális segélyből élő helybéli nemrég önként jelentkezett munkára. Három közmunkásuk a napokban jelezte, hogy munkaszerződésük lejárta után is tovább kívánnak dolgozni, pedig akkor már nem munkabér, hanem segély jár nekik. Szepessy szerencsétlennek nevezte, hogy "Budapestről akarják megmondani, egy kistelepülésen az emberek miképpen éljenek, és mihez viszonyuljanak". A monoki sajtótájékoztatón több, segélyekből élő asz-szony is megjelent. Héring Lászlóné azt mondta: a segélyért cserébe végzett munka visszaadja az emberek önbecsülését, mert úgy érzik, tehetnek valamit az eddig "csak úgy" kapott pénzért. (B. A.)
Közmunkások Monokon
