Az, hogy kik a budapesti tőzsde tulajdonosai, csak azután vált a közfigyelem tárgyává, hogy osztrákok vezénylik a zenekart a magyar parketten. Korábban a kutyát sem érdekelte a részvényesek kiléte. Sőt szinte nyűg volt a tőzsdében tulajdont birtokolni. Ha ez nem így lett volna, aligha sikerül ügyes magyar spekulánsoknak összevásárolni a BÉT javát, majd nagyot kaszálva eladni az osztrákoknak. A nagy sírás-rívás akkor kezdődött el: valahogy rögtön fontos lett, hogy a tőzsde nem a miénk.
BÉT-nek düledékein
A kuruc-labanc csata taglalása azonban jórészt elfedi azt, hogy a Budapesti Értéktőzsde fő baja nem az, hogy kié, hanem az, hogy milyen. Egy tőzsde függetlenségét és fontosságát az ereje képes a leginkább garantálni. Ahhoz viszont vevők és eladók kellenek, akiknek érdemi kínálatra van szükségük. Márpedig a pesti tőzsdén csak e háromból van krónikus hiány. Senki sem akar idejönni, és a befektetők sem feszítik be az ajtót nagy részvényvásárlási kedvükben. De miért is tennék? Vehetnek Molt meg OTP-t, aztán lassacskán már csak olyan papírokat, amelyeknek az árfolyamát bármikor megpörgeti vagy lenyomja egy-két hazai spekuláns. Annak a tőzsdének - akárki is a tulajdonosa - nem lehetnek nagy reményei, amelyiknek a napi forgalma már csak tízmilliárd forint körül van, és ennek háromnegyedét is két részvény adja. Márpedig most itt tartunk, és ennél sokkal jobbra a közeljövőben sem számíthatunk. A magyar börze nem reprezentálja a magyar gazdaságot, és pénzügyi szolgáltatóként is egyre kisebb szerepet játszik abban.
Éppen ezért nincs miért meglepődnünk, ha a regionális tőzsdei partiban nem mi osztjuk a lapokat, hanem mi vagyunk a lap. Okkal lehetnénk szomorúak, ha megszűnne az önálló magyar részvénytőzsde, de azzal sem érünk többet, ha egy független, de tetszhalott BÉT lesz nemzeti büszkeségünk tárgya.
A bécsi tőzsde növekvő befolyásának bejelentése és a budapesti börze elnökének ezt követő lemondása nem teremt új helyzetet, csak valamivel tisztábbat. Lassacskán be lehet fejezni az álarcosbált, és mindenki előjöhet végre a farbával. Az osztrákok azzal, hogy milyen regionális integrációt akarnak, és ebben milyen szerepet szánnak a BÉT-nek. A Mol, az OTP meg a kormány pedig azzal, mit szólnak mindehhez. Minél később derül ki ez, annál rosszabb, mert addig marad a pangás.
Azzal a gondolatkísérlettel persze el lehet játszani, mi lenne, ha a Mol és az OTP fogná magát, és alakítana egy másik tőzsdét, állam bácsi meg erre a börzére vinné be az Új tulajdonosi programba bekerülő cégek részvényeit. Az biztos, hogy a BÉT rögtön be is csukhatna, de ettől még az új tőzsde se lenne önmagában életképesebb. Az üzleti élet képviselőinek most éppen nagy összefoghatnékja van gazdaságmentésből kifolyólag. Hát, tessék: lehet bizonyítani! Kicsiben meg lehetne mutatni, hogyan kellene csinálni nagyban. Vagyunk-e annyira okosak, ravaszak és az ellenfelünkkel is együttműködni készek, hogy ezt a helyzetet
a magunk javára fordítsuk? Az osztrákokkal vagy ellenükben.
Nemzet brókerei, egyesüljetek!
Ha nem teszitek, nem tudtok még egyszer meggazdagodni abból, ami nincs.