Lobogó hajjal rohanunk az információs szuperflaszteren
a digitális, tudásintenzív megatársadalom felé: elindult
a kormanyszovivo.hu. Sőt a sajto.kormanyszovivo.hu is. Az őrült tempót jelzi, hogy az idén már online adtam be az adóbevallásomat, egy hónapja euforikus hangulatban vagyok emiatt, a dolog értékéből mit sem von le, hogy az online tartalomszolgáltatási iparban eltöltött tizennégy évem minden tapasztalatára és rafinériájára szükségem volt ahhoz, hogy sikerüljön az akció. Nem akarnék a szédült iramú fejlődés elébe vágni fejben, sem domainbrókerkedési tanácsokat adni, de már csak apró lépésre érzem magunkat a helyettesallamtitkar.hu, a
foosztalyvezetohelyettes.hu és a gizikekeremhozzonegykavet.hu online szolgáltatáscsoporttól, tudásintenzíve.

Ebben a mi kis tudástársadalmunkban nagyjából mindenki tisztában van vele, hogy ha a magyar államnak például kibomlik a cipőfűzője, akkor riasztja az illetékes minisztérium kábé kétszáz főt foglalkoztató főosztályát, az több hónapi előkészítő munka után kijelöli a megfelelő, szintén legalább kétszáz főt foglalkoztató kht.-t, a kht. aztán megbíz több százmillióért egy külsős céget azzal, hogy végezze el azt a munkát, amit a főosztálynak kellene, megírjon egy tanulmányt, annak alapján kiírnak egy tendert, amelyet egy sokmilliárdos multicégre szabnak, a multicég óriási stábbal fél évig csomóz, és másfél év múlva boldogan jelentik, hogy alig négymilliárdért bekötötték a cipőfűzőt. (Két hónap múlva derül ki, hogy hozzákötötték a másik cipőhöz, de akkor már az állam eltaknyolt, és vérző orral ücsörög a sarokban.)

Nemrégiben összefutottam egy ismerőssel, aki nagy teljesítményű számítógépekkel foglalkozik. Azt szokta mondani, hogy őt a számítástechnikából csak azok az eszközök érdeklik, amelyeket két ember együtt sem tud fölemelni. Meséli az illető, mennyit szív most egy projekttel, mert egy állami intézmény rendelt tőlük (értsd: a sales rásózta az államra) egy hiperdrága, elképesztően bonyolult rendszert, ami egész egyszerűen túl nagy méretű és túl szofisztikált ahhoz a feladathoz, amit végeztetni akarnak vele. Mintha részecskefizikus tudóscsoportot riasztanánk egy zárlatos kenyérpirítóhoz. A rendszert arra tervezték, hogy több ezer szervert legyen képes működtetni akár a világ különböző pontjain, alkalmas arra, hogy mondjuk a teljes Telekom-csoportot (Deutsche Telekomostul, Matávostul,
dél-afrikai, argentin és japán
T-Systemestül) kiszolgálja, ehhez képest itt nyolcvan, többnyire egy épületben lévő szervert akarnak üzemeltetni vele. El tudjuk képzelni, hogy mennyibe kerülhet a rendszer, ha a kormanyszovivo.hu kétszázmillióért állt föl. (Szólhattak volna, a feléért elvállalom, kiszámlázom, húszezerből kihozom, ötvenmilliót még viszsza is adok, mindenki jól jár.)

Mit kell tudnia a kormany szovivo.hu-nak? Szövegeket és a képeket megjelenítenie, esetleg videókat is. Na, erre nagyjából alkalmas minden ingyenes blogmotor és webhelyszolgáltató. De vannak egészen kifinomultak is ezer forint körüli összegért, havonta. Egyáltalán: mégiscsak az a lényeg, hogy mit mond (közöl) az a kormányszóvivő, nem pedig az, milyen ravasz rendszerrel jelenítjük meg. Egyébként megpróbáltam bejelentkezni a sajtó számára készült szolgáltatásra, nem tudtam, mert ragaszkodott ahhoz, hogy legyek valamilyen rovatban, és adjak a mobil- és
a céges telefon mellé még egy telefonszámot. De nekem nincs több számom, és nem vagyok rovatban.

Most hazudjak?