További részletek a Népszabadság DVD-sorozatáról>>>>

A Kalahári sivatagról sokat tudunk, de arról keveset, hogy ezen a zord helyen miként léteznek a szurikáták. Filmünk szereplői egy kiszáradt folyómederben élik mindennapjaikat. A Föld egyik leginkább társas lényének számító szurikáták számára a család a túlélés záloga. A kölykök imádnak kotorni, száraz homokot szerteszórni egymást tisztogatni, vagy éppen két hátsó lábukon őrségben állni. Mert figyelni kell, amíg a család falatozza a bogarakat, a lárvákat. Mert bárhonnan lecsaphat egy sas, rájuk ronthat egy kiéhezett sakál.

A kietlen sivatagban az év nagy részében nincs víz, csak kegyetlen hőség. A figyelem olykor lankad, s gyorsan megvan a baj. A népes család egy tagját sas ragadja el, egy másikat sakál mar halálra, a harmadik a kimerültségtől pusztul el. Amikor pedig végre lehull az égi áldás, olyan mennyiségben érkezik, hogy mindent ellep a víz. Így pusztul el négy kölyök a fészekben. A végén csak egyetlen fiatal hím marad életben. A génjeibe kódolta a természet, hogy egyedül neki sincs esélye. Csak akkor maradhat meg, ha elhagyja a család két és fél négyzetkilométeres területét és addig ügyeskedik, míg egy másik csapat befogadja. S lám, az ösztön, az életben maradás tüze előbb alázatos magatartásra kényszeríti - egyébként elzavarná a kiszemelt csoport vezére -, majd amikor befogadják, az első adandó alkalommal sikeresen becserkészi az egyik szurikáta hölgyet. Tizenegy héttel a párosodás után megszületnek az utódok és már újra van egy család. Amit elvett a természet, azt vissza is adta.

Szurikáták - sivatagi családregény című DVD-mellékletünkből csodaszép felvételeket látunk az esős évszak beköszöntéről vagy éppen arról, hogy a vihar nem mindig hoz csapadékot, hanem előfordul, hogy a villámlás nyomán tűz pusztít az elaszott tájon. Látjuk, hogy az emberre veszélyes skorpióval milyen könnyedén elbánik ez a kis szőrmók, de bármilyen ügyes is, nagyon kiszolgáltatott a szerencséjének.

Jobb így, filmről megtapasztalni ezeket a kihívásokat.