A kérdésnek nemcsak az ad aktualitást, hogy kiterjedt vizsgálatok nyomán szív- és érrendszeri kockázatok miatt egy addig favorizált, igen kedvező hatású gyógyszercsoportot, az ún. ciklooxigenáz-2 (COX-2) gátlókat végleg kivonták a forgalomból, de az is, hogy a reumatológusok általános véleménye szerint a reumatoid arthritis nem kapja meg a súlyát és súlyosságát megillető figyelmet.

Bár nem daganatos betegségről van szó, a brit reumatológusok egyesülete a nagyközönségnek szóló közlésekben éveken át egyenesen az ízületek rákjáról beszélt, tudatos túlzással, figyelemfelkeltésül.

Az Amerikai Egyesült Államokban kétmilliónyi, hazánkban kb. 130 000 ember küszködik ezzel a krónikus, jobb és rosszabb periódusokban zajló ízületi betegséggel. Az érintettek és családtagjaik jobbára vajmi keveset tudnak a bajról, azt a legkevésbé, hogy a betegség korai felismerése után a fokozatos rosszabbodás igenis sikerrel feltartóztatható, azaz nem következik be az ízületek rettegett torzulása és teljes mozgásképtelensége.

A gyógyítás már a kezdeti időszakban halaszthatatlanul sürgető, ezért a korai felismerés nélkülözhetetlen. Ez nem könnyű, hiszen a mozgásszervi betegségek összességében meglehetősen gyakoriak. A betegség bármely életkorban felléphet, nőkön háromszor gyakrabban fordul elő. Az eredet tisztázatlan. Autoimmun, fertőzéses és gyulladásos kóreredet lehetősége egyaránt felmerült, és bár örökletesség nem bizonyítható, ott, ahol a baj a családban már előfordult, gyakoribb.

A jobbára végtagi ízületeket érintő bántalom nem életveszélyes, ezért különösen fontos, hogy rokkantsághoz vezető torzulások ne jöjjenek létre.

Mondhatni, állandó kezelés szükséges, ami a beteg és környezetének a felvilágosításával kezdődik. Gyógytorna, életmódváltás és nem utolsósorban az említett kombinált gyógyszeres kezelés a választandó terápia - szakemberek, beteg és környezet türelmes együttműködésében.

Jeffrey Greenberg profeszszor (Ízületi Betegségek Klinikája, New York) az említett COX-2-gátlók kivonását követően két évvel a reumatológus orvosok gyógyszerfelírási szokásait vizsgálva felhívta a figyelmet, miközben új és új gyógyszerek kerülnek használatba, azok hatékonyságát a bevezetés után is elemezni kell.

Ez az újabb, úgynevezett biológiai szerek esetében is szükséges, bár itt még csak az egyedi génstruktúrához kötött gyógyszerkiválasztásnak, valamint a nagy beteglétszámon való kipróbálásnak jött el az ideje.

A fejlődés gyors és valóban biztató. Mark C. Fischer és munkacsoportja a Future Rheumatology című lap hasábjain 2007-ben a reumatoid arthritis jelenlegi biológiai kezelési lehetőségeit foglalta össze. Bár e szerek előállítása rendkívül költséges, valószínűleg gyorsan elterjednek.

Arthritises lábfej mágneses rezonanciás eljárással készült felvételen