A több mint másfél évtizede hatályba lépett munka törvénykönyve felülvizsgálatára és új törvény megírására szövetkezett hat munkajogász. A normaszöveg előreláthatóan őszre készül el, és reményeik szerint vitaanyagként szolgálhat.

- Az utóbbi tíz-egynéhány évben a törvény számos rendelkezése módosult, többnyire "csomagban", politikai alkuk eredményeképpen, ami megváltoztatta a jogszabály belső logikáját. A módosítások ellenére, a jogalkotó nem követte azokat a gazdasági, technológiai folyamatokat, amelyek alapjaiban módosították a foglalkoztatás, illetve a munkavállalás környezetét. Ez talán abból adódott, hogy a törvény átfogó felülvizsgálatára tett politikai indíttatású kísérletek nem vezettek eredményre - magyarázza Kiss György egyetemi tanár, hozzátéve: munkájuk azért is különösen aktuális, mert az új polgári törvénykönyv is hamarosan hatályba léphet, és elkerülhetetlen a polgári jog és a munkajog egymáshoz való viszonyának tisztázása.

- Napjaink munkajogának egyik jellemzője a jogforrások kettőssége; a jogszabályok mellett egyre nagyobb jelentőségük van a szerződéses jogforrásoknak. Ehhez viszont egyértelműen meg kell határozni a jogszabály és a kollektív szerződés viszonyát, olyan szabályozást kell kialakítani, amely készteti a feleket a kollektív szerződések megkötésére. Kollégáimmal együtt az az álláspontom, hogy ez akkor érhető el, ha a kollektív szerződés a törvény felhatalmazása alapján mindkét irányba - azaz a munkavállaló terhére és javára is - eltérhet a törvény tartalmától - mondja Kiss György. Természetesen ebben a folyamatban a legfontosabb a törvényi felhatalmazás, azoknak a területeknek a meghatározása, ahol az eltérés megengedett.

A normaszöveg írói tehát a jelenleginél nagyobb szerepet szánnak a munkavállalói érdekképviseletek és a munkáltatók közti megállapodásoknak. Példaként említi Kiss - a most hatályos törvényből -, hogy a munkaidő-beosztásban csak kollektív szerződésben rögzített megállapodás alapján lehet eltérni a törvényi szabályozástól. Ezzel egy időben - teszi hozzá - helyére kellene tenni az üzemi tanácsok és a szakszervezetek szerepét és viszonyát, megszüntetve annak lehetőségét, hogy a vállalatnál nem működő szakszervezetek jogosítványa átruházható legyen az üt-re.

A munkajogászok által készített javaslat sikere azon múlhat, lehet-e egyes területek között megfelelő egyensúlyt kialakítani. Ilyen a vállalkozás szabadsága, és ehhez kapcsolódóan a foglalkoztatás rugalmassága, valamint a munkavállaló egzisztenciális érdekeinek védelme, a szociális biztonság fenntartása. Ez egyben azt is jelenti, hogy át kell tekinteni azokat a szabályokat, amelyek óhatatlanul jogszabálysértő gyakorlatra késztetik a munkáltatókat, felesleges, elkerülhető feszültségeket okozva ezzel.

A szakemberek idejétmúltnak és a vállalkozási szabadság gátjának tartják a differenciált szabályozás hiányát: azt, hogy ágazattól és mérettől függetlenül ugyanazok a kötelezettségek hárulnak minden munkaadóra, alkalmazzon kettő vagy sok ezer embert. Korántsem biztos - véli Kiss -, hogy minden ágazatban ugyanúgy kell kinéznie a munkaidő-szabályozásnak és a minimálbérnek. Itt példaként a színházi díszletmunkásokat hozza, akiknek munkaideje - értelemszerűen - a késő estébe nyúlik, és komoly anyagi terhet ró az intézményekre, hogy az előadás után díszletbontásra már éjszakai pótlékot kell fizetniük.

A hatályban lévő munka törvénykönyve nagyvállalati modellre készült, ugyanakkor a cégstruktúra napjainkra ennél sokkal összetettebb. Több olyan rendelkezés van a törvényben, amely rendszeridegen, a szabályozás egésze nem kellően differenciált. A többrétegű szabályozást indokolja továbbá az atipikus foglalkoztatási, munkavállalási módozatok - munkaerő-kölcsönzés, távmunka, a több munkáltatónak történő teljesítés - terjedése. A törvény az ezek által kiváltott problémákra sem ad kellő választ. Márpedig nem csak a távmunka vagy a részmunkaidő létezik: elképzelhető, hogy egy-egy munkakör ellátására öten vállalkoznának, vagy egy munkavállaló több munkaadónak dolgozik.

- Fokozottan figyelni kell az Európai Unió munkajogára, amely napjainkban szintén alapvető változásokon megy keresztül - elég csak a munkaidő-irányelvre, valamint a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó közösségi szabályozásra utalni - mondja a professzor, hozzátéve: munkájukat kizárólag szakmai megfontolásból végzik. Jól kiegészítik egymást: valamenynyien dolgoztak a közigazgatásban, tanítottak, illetve tanítanak egyetemeken, vannak közöttük gyakorlati és elméleti szakemberek, és rendelkeznek azzal a nemzetközi tapasztalattal, ami egy ilyen munka elvégzéséhez szükséges.

Kiss György elengedhetetlennek tartja az úgynevezett retroszabályok kiszűrését. Van olyan rendelkezés, amely 1951 óta hatályos - mint például a kiküldetésre vonatkozó előírások. Hasonlóképpen régi korok szellemét idézik - véleményük szerint - a munkahelyen kívüli munkavégzést korlátozó paszszusok.

Bárhol megkaparjuk a mai munkajogi szabályozást - summázza a professzor - mindenütt ellenmondások sokasága tűnik elő. Ez csak egy teljesen új, egységes szerkezetű törvény megalkotásával orvosolható.

Színházi dolgozók nappali műszakban