A szerencsi kistérség polgármesterei azt írják, hogy a "családtámogatási rendszer... felgyorsította, és egyre gerjeszti az alacsonyan szocializálódott tömegek népességnövekedését, amely megélhetési formává fejlesztette a gyermekszülést", ezért azt javasolják, hogy "a családi pótlék legfeljebb 3 gyermekig járjon, további gyermekek esetén adójóváírás, adókedvezmény formájában kellene támogatást nyújtani". Sok mindent írnak még, nyilatkozatukat gőzerővel terjeszti a Jobbik, a gárda, mozgalmat szerveznek rá a kuruc.info aktivistái, tehát a kedves olvasóhoz is eljut majd állásfoglalásuk minden részlete. A többit is pontosan annyira hitelesíti a valósággal való őszinte szembenézés hevesen hangsúlyozott igénye és az élettapasztalat, mint azt, amit idéztünk.

Aki szétnéz a nagyvilágban, azt látja, hogy ahol a legnagyobb a nyomor és legkevésbé létezik családtámogatási rendszer, ott a legtöbb a gyerek. Ahol pedig erős a szociális háló, ott kevés. Aki szétnéz a múltjában, jó eséllyel talál benne sokgyerekes, koldusszegény, föld nélkül küszködő, munkalehetőségben szűkölködő családba született nagyapát, dédapát. Ezek szerint a mi hazánkban és a mi korunkban minden fordítva lenne. Nálunk olyan jó üzlet szülni, hogy a hülyének is megéri. A lakosság túlnyomó többsége nyilván azért vállal mégis olyan kevés gyereket, mert üzleti érzéke a hülyékétől is messze elmarad.

Elmaradásunk oka a Központi Statisztikai Hivatal lehet. Két magányos felnőtt létminimuma 2007-ben a KSH nemrég kiadott adatai szerint 116 ezer forint. Egy háromgyerekes pár létminimuma 219 ezer forint. A 103 ezer forintos különbözetből családi pótlékban megkapnak 48 ezret. Ha ez a háromgyerekes pár határtalan ügyességgel elkerüli azt a sok remek munkalehetőséget, amit a 15 százalékos munkanélküliséggel virágzó szerencsi kistérség az "alacsonyan szocializálódott" tömegeknek kínál, akkor a rendszeres szociális segély maximumával (56 ezer forint, ami a gyerekek számával nem nő), a gyessel vagy a gyettel (ami csak néhány évig jár) összejöhet nekik a létminimum nagyjából hatvan százaléka. A létminimum pedig minden további gyerekkel nagyobb mértékben emelkedik, mint a családi pótlék (16 ezer Ft/gyerek).

A KSH-val szemben áll a polgármesterek élettapasztalata, miszerint egy gyerek havonta 16 ezer forintnál sokkal kevesebb pénzbe kerül, s a különbözetből remekül és munkátlanul meg lehet élni. Eldöntheti mindenki, hogy egyezik-e az élettapasztalata a szerencsi kistérség polgármestereiével. Persze tudjuk, van olyan élethelyzet, amikor egy családtagra tényleg kevesebb jut, mint amenynyi családi pótlék egy sokadik gyerek után jár, és ebben az élethelyzetben egy új gyerek akár javíthat is a család anyagi helyzetén. No de gondoljunk bele, hogy ehhez mennyire szegénynek kell lenni! Mennyire mélyen az alá a létminimum alá kell szorulni, amit az emberhez méltó lét alsó határaként állapítanak meg. És mennyire eltorzult az a gondolkodásmód, amely nem ezt a nyomort tekinti problémának, hanem azt, hogy ahhoz képest a családi pótlék még döntő jelentőségű bevétel lehet! A leghidegebb fővel és a legridegebb számítással is csak azt mondhatjuk, hogy minden tapasztalat azt mutatja: nem lesz kevesebb gyerek attól, ha a kilátástalan helyzetben lévőket még kilátástalanabb helyzetbe lökjük. Csak azok lesznek kevesebben, akik a kilátástalan helyzetből ki tudnak kapaszkodni. A nyomorban nincs racionális gyerekszám, családtervezés, és a nyomor növelésétől nem is lesz. A racionális gyerekszám a (legalább valamelyest) távlatos élet lehetőségéhez kötődik. Ehhez a lehetőséghez pedig nem kevesebbet, hanem többet kell adni. Nem elsősorban pénzből, hanem óvodából, iskolából, képzettségből, életvezetési ismeretekből, szociális szolgáltatásokból, valódi fizetéssel járó valódi munkalehetőségből és mindenkit mindenkivel szemben megvédő közbiztonságból.