A hivatalos álláspont szerint ugyan Magyarország a megadott határidőre eleget tesz annak az uniós határozatnak, amely megtiltja a hosszú távú áramvásárlási szerződéseket, információnk szerint azonban a kormány valójában nem szívesen táncol az uniós ritmusra. Az erőművekkel kötendő új megállapodások, bár más köntösben, de lényegében fenntartanák a jelenlegi helyzetet.
A hosszú táv bosszúja
Nem sok esély van arra, hogy gyorsan és látványosan csökkenjenek az áramárak azután, hogy az unió betiltotta a hazai erőművek és a nagykereskedelmet végző állami Magyar Villamos Művek (MVM) közötti hosszú távú szerződéseket. Már csak azért sem, mivel a legvalószínűbb forgatókönyv szerint ezeket a megállapodásokat olyan szerződések válthatják fel, melyek még legalább öt évig biztosítják az MVM fölényét, s így nem alakulhat ki verseny az áram-nagykereskedelmi piacon.
Az Európai Bizottság múlt hét szerdán szólította fel Magyarországot: az MVM-en keresztül egyoldalúan bontsa fel az erőművekkel 1995 és 2001 között kötött hosszú távú áramvásárlási megállapodásokat (htm). A bizottság nem túl részletes közlésében ezenkívül úgy döntött: a szerződések egy részében a magyar állam egyes erőműveknek évtizedekig a piaci árnál magasabb tarifát garantált. Mivel ezt az unió tiltja, a 2004. májusi csatlakozásunk óta ilyen címen kifizetett összegeket vissza kell fizetni. Neelie Kroes versenypolitikáért felelős biztos azt várja a határozattól, hogy valódi verseny kezdődik a magyarországi áram-nagykereskedelmi piacon, s az általa felhozott lengyel példához hasonlóan nálunk is gyorsan, néhány hónap alatt érzékelhetően csökkennek majd az áramárak.
A határozatból mindössze az nem derült ki, hogy az unió szerint mi minősül piaci árnak, és ezt melyik erőmű milyen formában fizesse vissza. Erre a választ állítólag - a két és fél éves vizsgálatot követően - Magyarországtól várják. Mások szerint a határozat részletesebb, egyelőre titkos változata ezeket a kérdéseket is szabályozza. Az Európai Unió azokról a szerződésekről sem formált véleményt, amelyeket az MVM a vitatott megállapodások kiváltására kíván megkötni. Arról is eltérő értelmezések láttak napvilágot, hogy a határozatot mikorra kell végrehajtani. Megfigyelők szerint mindebből az következik: rendkívül bátornak tűnik azt várni, hogy megnyíljon a nagykereskedelmi piac, és csökkenjenek az árak.
A megvalósítással kapcsolatos kérdésekre az érintett kormányszervezetek az utóbbi napokban nem kívántak lapunknak érdemben reagálni. A kommunikáció csak egy csatornán, a Pénzügyminisztériumon (PM) keresztül engedélyezett, ezért sem az energiaügyi minisztérium, sem Gilyán György, a htm-ek ügyét korábban összefogó bizottság elnöke (aki e tisztségét a Miniszterelnöki Hivatalból a Külügyminisztériumba kerülve is megtartotta), sem a Magyar Energia Hivatal nem kívánt nyilatkozni. Kérdéseinkre a PM sajtóosztálya annyit válaszolt: a hatóságok áttekintik, hogy a határozat alapján milyen feladatokat milyen határidővel kell végrehajtaniuk. A számítások elvégzésére a határozatban foglalt útmutatás alapján kerül sor, egyeztetve a bizottság versenyjogi főigazgatóságával. Hozzáfűzték: a magyar intézmények a határozat végrehajtása során együttműködési kötelezettségüknek megfelelően, a hazai érdekek lehető legszélesebb figyelembevételével fognak eljárni.
Kormányzati forrásaink szerint a konkrétumok kerülgetése nem véletlen. A látszat ellenére az unió és a magyar érdekeltek között az elmúlt években rendkívül sűrű levelezés folyt. Míg az EU minden adatnak a birtokában van, addig a magyar fél is felkészülhetett egy ilyen tartalmú határozatra. A magyar kormány és az MVM viszonya meglehetősen ellentmondásos. Míg korábban a kormány- és ellenzéki pártok a szavazások során egy emberként kiálltak az MVM mesterséges erősítése mellett, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az SzDSz-szel való szakítás zavaros napjaiban egyszer csak az MVM "monopolisztikus helyzetének megszüntetését" hirdette meg. Ennek jegyében azonban mindmáig semmi más nem történt, csak elküldték Kocsis István vezérigazgatót, és lemondott Vásárhelyi István SzDSz-hez közel álló elnök. Bár a kormány szóban továbbra is kiáll a frissen meghirdetett elvek mögött, a túlsúlyos nagykereskedelmi helyzetet úgy törnék meg, hogy esetleg leválasztanák a cégről az áramrendszer egyensúlyát fenntartó egységet és a szállítóvezeték-hálózatot.
Tapasztalataink szerint kormánykörökben továbbra is erősen él az a nézet, mely szerint a még az 1995-ös privatizációhoz kötődően kitalált htm-rendszer biztosítja a lehető legalacsonyabb áramárakat. Egyszersmind egyáltalán nem gondolják, hogy az áram-nagykereskedelemben több hasonló súlyú, egymással versengő szereplő alacsonyabb árakat eredményezne, mint most, az állammal baráti viszonyban lévő egyetlen szereplő. Közelről nézve mindig ez utóbbi rendszer látszik célravezetőbbnek: az MVM és az állam közötti összefonódások, az állami cég "társadalmi felelősségérzete" olyan szavak, melyek alapján az érdekelt felek úgy vélhetik: ennél alacsonyabb áramtarifák sehogyan sem jöttek volna ki. Elrettentő példaként a nagyobb magyar cégeket kitették a nemzetközi piac tényleges hatásainak: így a 30-60 százalékos áremelkedések sem voltak ritkák. Igaz, épp a szakhivatalok mondják, hogy az MVM eme mégoly átlátható rendszerrel is sokkal magasabb árakat, illetve hasznot ért el, mint amekkora több nagykereskedő egyenrangú versenyében jött volna létre.
Minél távolabbról tekintünk rá egy helyi rendszerre, annál inkább szembeötlő a kérdés: ha az árakat nem cégek/személyek jó kapcsolata, hanem egyfajta verseny szabályozná, nem eredményezne az alacsonyabb árakat? A magyar kormány valójában nem ezt, hanem a jelenlegi rendszer fenntartását pártolja. Ehhez munícióul szolgál az uniós előírások rendkívüli elnagyoltsága is. Jelenleg tehát a legvalószínűbb változat az, hogy a magyar kormány és az MVM kiáll az újrakötött megállapodások mellett, ezáltal biztosítva az MVM erős piaci helyzetét még legalább öt évig. Azoknak az erőműveknek a htm-jeit, amelyek nem kívántak újraszerződni, és jó előre be is perelték a magyar államot - ilyen a francia-belga Dunamenti és az amerikai AES-Tisza -, a parlament feltehetőleg az EU-ra hivatkozva törvényi erővel szünteti meg, legkorábban január elsejével. Ha pedig emiatt az erőművek kártérítést kérnének, a magyar állam megpróbálná az anyagi felelősséget az unióra hárítani. Az úgynevezett tiltott állami támogatások visszafizetésére szintén többéves pereket követően kerülhet sor, és az bizonyára nem eredményez majd látványos árcsökkenést.
Az eddigi hosszú távú megállapodások
Erőmű neve |
Többségi tulajdonos |
Névleges teljesítmény (megawatt) |
Futamidő vége az utolsó egységre |
Paks |
MVM (magyar) |
4x475 =1900 |
2017. XII. 31. |
Mátra |
RWE (német) |
3x212=636 |
2016. XII. 31. |
Dunamenti F |
Suez-Electrabel (francia-belga) |
6x215=1290 |
2010. XII. 31. |
Dunamenti G2 |
Suez-Electrabel (francia-belga) |
156+25+60=241 |
2015. XII. 30. |
Tisza II. |
AES (amerikai) |
4x215=860 |
2016. XII. 31. |
Pécs |
Dalkia (francia) |
1x35=35 |
2010. XII. 31. |
Kelenföld |
EdF (francia) |
1x136=136 |
2011. XII. 31. |
Újpest |
EdF (francia) |
74+36=110 |
2021. XI. 30. |
Kispest |
EdF (francia) |
74+36=110 |
2024. VII. 30. |
Csepel |
ATEL (svájci) |
2x139+118=396 |
2020. XII. 31. |
Forrás: MVM