A három hét múlva kezdődő G8-csúcstalálkozót megelőző utolsó magas szintű egyeztetésen az amerikai fizetőeszköz kapta a legtöbb figyelmet. A piaci szereplők az oszakai megbeszélésektől azt várták: a miniszterek egyetértenek majd abban, hogy senkinek nem jó a zöldhasú gyengélkedése. Ezt a várakozást be is árazta a piac, mivel a dollár a múlt héten az utóbbi három év legnagyobb egyheti erősödését produkálta. Miközben a miniszterek az erős dollár igényét szinte egytől egyig kihangsúlyozták, és még Henry Paulson amerikai pénzügyminiszter is egyetértett ebben, a kétnapos találkozó záródokumentumából kimaradtak a fizetőeszközökre vonatkozó utalások, és konkrét piaci beavatkozásról sem volt szó. Igaz, utóbbi lehetőségét nem is vetették el a felek. A G8-ak egyébként 2000-ben már beavatkoztak a pénzügyi piacok működésébe, amikor az euró gyengülését próbálták megállítani. Az euróval kapcsolatban a hét végén elhangzott, hogy az Európai Központi Bank júliusban emelheti az irányadó, jelenleg négyszázalékos kamatot.

Oszakában szó volt még a világpiacot sújtó inflációról és ezzel kapcsolatban az olaj- és élelmiszerárakról is. Az orosz pénzügyminiszter szerint a dollár árfolyama és az olajár alakulása között közvetlen összefüggés van, és azon a véleményen volt, hogy a jelenlegi helyzet a spekulátoroknak is köszönhető. Utóbbi nézetet a német, olasz és francia miniszter is osztotta, de amerikai kollégájuk nem. Az oszakai találkozó eredményeképp azonban a felek megbízták a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), hogy vizsgálja meg, mi áll a magas olajárak mögött, valamint azt, hogy a kormányok milyen szerepet tudnak játszani a piaci kockázatok csökkentésében. A G8-ak sürgették az olajkibocsátás növelését is. Ehhez kapcsolódik a hír, hogy Szaúd-Arábia fontolóra vette, öt százalékkal, napi ötszázezer hordóval növelje olajkitermelését.