Írországban nem ez történt. A kormánypárt hiába fogott össze a két legnagyobb ellenzéki párttal, a példátlan egyetértésből végül csak szürke és álmosító szlogenekre telt - mint például: ez jó Európának és Írországnak is; tegyük hatékonyabbá Európa működését. A jól szervezett ellentábor viszont kézzelfogható témákkal rukkolt elő: felemelik az adókat, bevezetik az abortuszt, vége a hagyományos semlegességnek. Teljesen mindegy, hogy egyik sem igaz.

Nemcsak az íreknek tanulságos a végeredmény. Az "európai projektet", bármilyen EU-val kapcsolatos reformot népszerűsíteni egyre reménytelenebb manapság. Legyen Európának alkotmánya? Alakítsuk át az uniós döntéshozatalt? Fogadjunk be újabb tagállamokat? Hagyjanak békén mindezzel, amikor egyre nehezebb munkát találni, drágul az élet, s a bevándorlók is csak jönnek és jönnek!

Akár tanulhatnak is az ír EU-ellenes mozgalomtól az unió vezetői. Ha a való életről kezdenek beszélni, mindjárt odafigyelnek rájuk a választók - és akkor már igazat is lehet mondani.