Vida Ferenc 1989-es nyilatkozataiban határozottan tagadta, hogy instrukciót kapott volna az ítélet végkimenetelét illetően a Magyar Szocialista Munkáspárt akkori vezetőjétől, Kádár Jánostól. Ugyanígy azt sem ismerte el, hogy a párt legfelső vezető plénuma, a politikai bizottság vagy az akkori kormány irányította bírói tevékenységét, amelynek során a népbírósági tanács ellenszavazat nélkül halálra ítélte Nagy Imrét, Maléter Pál volt honvédelmi minisztert és Gimes Miklóst, a november 4. utáni ellenállás szervezőjét.

A Bartók Rádióban 1989. július 19-én Vida Ferenc azt nyilatkozta: politikai részről soha nem kért és nem is kapott eligazítást a Nagy Imre-pert illetően, valamint a vádlottakat ma is elítélné. Két nap múlva, a Kossuth Rádióban már árnyaltabban fogalmazott, azt mondta, hogy bűnösnek tartja őket, de nem biztos, hogy halálos ítéleteket hozna. Ugyanebben az interjúban azt mondta, hogy "én nagyon sok embert halálra ítéltem".

Zinner Tibort történész elmondása szerint Vida Ferenc 1911-ben született Csongrádon, jómódú ügyvéd apa fiaként. Részt vett a cionista mozgalomban 1932-1933-ban, közben elvégezte a jogi akadémiát 1934-ben Szegeden, majd 1934-ben Tel-Avivba ment, ahol részt vett az ottani munkáspárt megalapításában. Magyarországon 1936-tól ügyvédjelöltként dolgozott, emellett az illegális kommunista mozgalomban is dolgozott. Ekkor vált ismertté "Tunisz" fedőnéven, mivel jellegzetes arabos külseje volt. 1942-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték illegális kommunista szervezkedésért.

Magyarország német megszállása után Németországba hurcolták, a második világháború után pedig ügyvédként kezdte újra hazai pályafutását. 1945 júliusában a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) budapesti V. kerületi pártbizottságának titkára lett, 1946-1949 között a Belügyminisztérium tanácsosaként, azután pedig az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetőjeként dolgozott. Az Igazságügyminisztérium 1951 decemberétől alkalmazta, 1953. november 8-tól pedig egészen 1972. október 31-ig a Legfelsőbb Bíróságon tevékenykedett, ahol legmagasabb beosztása kollégiumvezető-helyettes volt - folytatta a történész.

Zinner Tibor megemlítette, hogy Vida Ferenc a Nagy Imre-perben a megbetegedett Radó Zoltánt váltotta a népbírósági tanács elnöki székében, amit legfőbb pártfogójának, Nezvál Ferenc igazságügyi miniszternek köszönhetett. Ezenkívül nevéhez fűződik többek között Déry Tibor és társai, Erdős Péter, Haraszti Sándor és társai, Kardos László és társai, Lőcsei Pál, Mérei Ferenc és társai, Zsámboki Zoltán és társai; a Corvin közi felkelők fegyveres parancsnoka, Iván Kovács László és társai, a csepeli felkelők, Szente Károly és társai ellen lefolytatott per. Összesen húsz embert végeztetett ki 1956-os tevékenység miatt. Vida Ferenc 1990. november 7-én halt meg.Az ítélethozatallal ma fejeződik be a Nagy Imre-per hanganyagának lejátszása

Az ítélethozatallal ma fejeződik be a Nagy Imre-per 52 órás hanganyagának egyhetes lejátszása Budapesten, a Centrális Galériában. Az 1956-os Intézet és a Nyílt Társadalom Archívum által szervezett esemény pontosan ötven évvel azután zajlik, hogy az eredeti bírósági eljárás megtörtént; a mindössze egy óra hosszúságú utolsó tárgyalási napon az ítélet mellett Vida Ferenc bíró ismerteti az indokolást minden vádlottra nézve, majd felszólítja a védőket, hogy írásban nyújtsák be kegyelmi kérvényüket.

Az eljárás nem tette lehetővé, hogy az elítéltek fellebbezzenek az ítélet ellen, így az azonnal jogerőre emelkedett. A halálra ítélteket, Nagy Imre korábbi miniszterelnököt, Maléter Pál volt honvédelmi minisztert és Gimes Miklóst, Nagy Imre sajtófőnökét a Kozma utcai börtönbe szállították, hogy ott várják be a kegyelmi tanács határozatát. Ennek eredménye az esti órákban vált világossá, amikor a kegyelmi kérvényeket egyhangúlag elutasították. A határozatot 23 óra tájban hirdették ki, egyúttal közölték velük, hogy kivégzésükre másnap hajnalban kerül sor.

1958. június 16-án hajnali öt órakor a Kozma utcai börtönben a vesztőhelyre vezették őket és felolvasták  halálos ítéletüket. A jegyzőkönyv szerint 5 óra 9 perckor elsőként Nagy Imrén hajtották végre a halálos ítéletet, majd Maléter Pál és Gimes Miklós következett. Az orvosok jelentés szerint Nagy Imre szíve 5 óra 16 perckor szűnt meg dobogni, Maléter Pálnál 5 óra 24 perckor, Gimes Miklósnál 5 óra 28 perckor állapították meg a halál beálltát.

Az összedrótozott, kátránypapírba tekert holttesteket arccal lefelé tették koporsóba, majd jeltelenül elföldelték a börtön sétálóudvarán. A koporsókat 1961. február 24-én szállították át a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájába, ahol hamis nevek alatt - Nagy Imrét "Borbíró Piroska" néven - ismét jeltelen sírba

tették őket. A sírokat 1989 tavaszán azonosította az exhumálást végző bizottság.

A Kossuth Rádió 1958. június 16-án, pontban éjfélkor ismertette a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott perről szóló hivatalos közleményt, amely tudatta, hogy az ítéleteket már végre is hajtották. A közlemény eredeti hangfelvétele már nem található meg a Magyar Rádió hangarchívumában, de a szervezők által rekonstruált hangfelvétel ma, a per hanganyagának lejátszása után hallható lesz a Centrális Galériában.

 (MTI)