Kimondhatjuk-e, hogy az átalakításokat ihlető „harmadik út” szociáldemokrata ideológiája itthon (illetve térségünkben) megbukott? - teszi fel a kérdést a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője, Nagy Attila Tibor.
"Az állampolgár növekvő felelősségtudatának, öngondoskodásának és kockázatvállalásának Anthony Giddens vezetésével kidolgozott, a baloldal megújítását célul kitűző harmadik utas ideológiája –Tony Blair hatalomra jutásával- először az Egyesült Királyságban, aztán Gerhard Schröder kancellársága idején (azon belül is az „Agenda 2010” 2003-as bevezetésekor), majd 2006-2007 között Magyarországon élte virágkorát."
(....)"Május 26-án az országgyűlés hatályon kívül helyezte a 2006-ban útjára indított egészségügyi reform legfontosabb elemét: a társadalombiztosítási rendszer több- pénztáros modelljét. A vizitdíjat és a kórházi napidíjat az ellenzéki FIDESZ által kezdeményezett népszavazás söpörte el.
A szlovákiai Fico-kormányzat éppen akkor állította az egészségügy és a szociális rendszer átfogó reformját, amikor a magyar kormányzati tényezők ebbe belefogtak, 2006-ban" - emlékeztet Nagy Attila Tibor.

(...)"A szociáldemokrata kormányok szükségesnek látták az állampolgároknak a jóléti rendszerek költségeihez még nagyobb hozzájárulását: ami a nyugdíjrendszert illeti, ez jelentette az előgondoskodás serkentését (magán-nyugdíjpénztárak), a nyugdíjkorhatár felemelését. Nem vetették el a tandíjat az állami egyetemeken, mondván, aki felsőoktatási diplomát szerez, eleve nagyobb előnnyel indul a munkaerőpiacon, ezért a társadalommal szemben úgy korrekt, ha a hallgató hozzájárul taníttatása költségeihez, a rászoruló, tehetséges diákokat külön ösztönző-rendszerrel kell támogatni. Az egészségügy területén a kormányok felmondták a társadalommal kötött korábbi hallgatólagos szerződést: az egészségügyi járulékon kívül az ellátást igénybe vevő polgár jogszabály szerint nem volt köteles hozzájárulni a betegellátás költségeihez, ezt esetleg az orvosnak juttatott paraszolvenciával teszi meg. A regnáló kormányzat ideológiai alapállásától függetlenül az új „szerződés” szerint a polgár az ellátás helyszínén is járuljon hozzá az orvosi ellátásához (co-payment bevezetése Európa számos országában, így pl. Németországban, Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában). Magyarországon Gyurcsány Ferenc lépett - méghozzá nyíltan - a „harmadik út” nyomdokaiba."

Nagy Attila Tibor részletesen ismerteti a szlovákiai reformfolyamatot, eloszlatja a közkeletű félreértéseket, folyamatosan összeveti a magyar és szlovák tapasztalatokat, majd megállapítja:

"Aranyszabálynak tűnik mélyreható reformok bevezetésekor, hogy azokat nem lehet vagy legalábbis nagyon kétséges az érintett csoportok nagy részének akarata ellenében bevezetni, ezért törekedni kell a minél szélesebb konszenzus megteremtésére. Se Szlovákiában, sem Magyarországon nem fordítottak a döntéshozók elég figyelmet az érintett csoportok maguk mellé állítására, ami az egyik fő oka a reformok megakadásának. A németországi „Agenda 2010” reformcsomagot – annak egyik fő elemét, a munkanélküli és a szociális segély összevonását - a következő kormánykoalíció is lényegében fenntartotta. Ezt pedig az tette lehetővé, hogy ellenzék és kormány meg tudott egyezni ennek elfogadásában, azaz az akkor még ellenzékben lévő CDU a nevét adta ehhez a népszerűtlen döntéshez. Az is igaz persze, hogy a demokratikus politika kultúrának már öt évtizedre nyúló rutinja van Németországban, abban, hogy bizonyos fontos és bonyolult ügyekben a közélet szereplői megegyezésre jutnak. Látva Magyarország előtt álló feladatok nagyságát és sokaságát, alighanem jót tenne nekünk, ha ezt a kultúrát mihamarabb el tudnánk sajátítani."

Részletesen a www.meltanyossag.hu honlapon: Nagy Attila Tibor: A harmadik út vége? >>>>>