„Mbeki és Mugabe azt a régi szabadságharcos nemzedéket képviseli, amely csakis a gyarmatosítás elleni küzdelem szemüvegén keresztül képes látni a világot, s amelynek tagjai hajdani érdemeiket úgy értelmezik, hogy azok felmentik őket minden kritika és kihívás alól” – írja a New Yorkerben Philip Gourevitch újságíró, aki a kilencvenes évek közepén a ruandai népirtásról szóló írásaival szerzett hírnevet magának.

A Metazinban is olvasható volt, hogy az afrikai felszabadító küzdelmek vezetői győzelmük után többnyire antidemokratikus rendszereket vezettek be, s hogy ennek legelborzasztóbb példája Rubert Mugabe Zimbabwéja. A dél-afrikai szerző attól tartott, hogy hazája is pórul járhat, ha nem vigyáz.

Ez nagyjából be is következett, amikor 2008 tavaszán a munkanélküliség és az emelkedő élelmiszerárak miatt dühöngő dél-afrikaiak tucatszám öltek meg és tízezerszám üldöztek el külföldi menekülteket, őket téve felelőssé a maguk sanyarú sorsáért. A világsajtót bejárta egy kép, amely visszaidézi a régmúltat. Egy férfi látható rajta, égő benzines gumitömlővel a nyaka körül. A most külföldiek ellen bevetett nyilvános kivégzési módszert valaha a faji elkülönítés rendszere ellen küzdő baloldali mozgalom, az ANC legényei alkalmazták besúgók ellen.

Mbeki elnök egy hétig néma csendben szemlélte az esztelen erőszakot. Aztán nagy nehezen mégiscsak kiküldte a katonaságot. A férfi, akit az iszonyú kép ábrázol, mozambiki. Több tízezer honfitársával együtt a jobb élet reményében érkezett Dél-Afrikába, mint a legvirágzóbb fekete-afrikai országba. Most az életben maradottak tömegestől igyekeznek haza, s országukban emiatt rendkívüli állapotot hirdettek.

A zimbabwei menekültek azonban hárommilliónyian vannak, hazájuk lakosságának egynegyedét teszik ki, és szó sem lehet róla, hogy hazatérjenek. Már csak azért sem, mert Rubert Mugabe diktátor, akit nemrég még börtönben kínzott ellenfele legyőzött a választásokon, de nem eléggé, nem akar több millió ellenséges szavazóval szembesülni a június 27-én esedékes második fordulóban. Most éppen amúgy is eléggé leköti a megfélemlítési és megtorlási kampány, amellyel a választásra készül.

Mbeki elnöknek mindehhez évek óta egy szava sincs, mivelhogy a gyarmatosítás elleni harc hősét látja Mugabéban. Pedig őt küldték ki a szomszédos államok, hogy próbáljon hatni a zimbabwei diktátorra. Mbeki mandátuma lejár, és hosszabbításra semmi esélye, mert az ANC, a kormányzó párt apparátusa vetélytársát, Jacob Zumát támogatja. Gourevitch szerint a zimbabwei menekültáradat, a külföldiek elleni terrorkampány mind-mind tompítható lett volna, ha hallgatásával Mbeki nem vállal bűnrészességet Mugabe tetteiben. „Így hát van némi igazságtétel abban, hogy Mugabe elnökségének végét a zimbabwei válság árnyékolja be.”

Thabo Mbeki