Nem kell a több?
Közös nyilatkozatban tiltakoztak nemrég a szakmai szervezetek a szerző jogi törvény tervezett módosítása ellen.
A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete március elején levélben jelezte a kulturális miniszternek, hogy véleménye szerint a jelenlegi aránytalan kiadói erőfölény ellensúlyozására jogszabályi támogatásra van szükségük a magyar zenészeknek. Ezért azt kérik, vizsgálják meg, van-e mód arra, hogy a magyar szerzői jogi törvény rendelkezzen arról, hogy a kiadók a más országokban esetlegesen alkalmazott modellszerződéseiket írják alá a hazai zenészekkel is, továbbá hogy a szerződést a zenész védelmében egy ügyvéd vagy egy érdek-képviseleti szervezet is aláírja. A minisztériumban kérdésünkre azt mondták: még nem született meg a válasz, így nem nyilatkoznak.
Elsősorban azt kifogásolták, hogy megszűnne a közös jogkezelés monopóliuma. Ez azt jelenti, hogy amíg jelenleg egy területre csak egy jogkezelő lehet bejegyezve, addig ezentúl több szervezet foglalkozhatna például a különféle zenei vagy filmes szerzői jogok után járó jogdíjak beszedésével, szétosztásával.
A szakma szerint ez még jobban megnehezítené a jogdíjak beszedését, kaotikus állapotokhoz vezetne. Gyenge Anikó, az IRM illetékese viszont azt mondja: a törvényen változtatni kell, mert az Európai Bizottság kötelességszegési eljárást indított hazánk ellen, mivel a hatályos törvény sérti a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban valóban több jogkezelő lesz: a törvényből kikerül a monopóliumra vonatkozó megfogalmazás, ám az esetleges új jelentkező nyilvántartásba vétele előtt meg kell vizsgálni, hogy működése hasznos lenne-e. Ha úgy döntenek, nem (márpedig több országban úgy tapasztalják, hogy a több jogkezelő valóban problémás helyzetet teremt), akkor nem adják ki az engedélyt. Azonban egy neve elhallgatását kérő szakértő szerint a tervezet túlságosan tág teret enged a mérlegelésre, ezért hiába reméli az IRM, hogy a gyakorlatban majd meg lehet akadályozni a jelenlegi rendszer szétesését.
A bejegyzési kérelmekről az IRM és a Szabadalmi Hivatal munkatársai döntenek a jövőben, mert a feladatot mostanáig ellátó kulturális tárca a megnövekedő adminisztrációs, hatósági ügyintézést nem tudja vállalni. Ez volt a második pont, amelyet kifogásoltak a tiltakozók: úgy értelmezték, hogy a kulturális minisztérium teljesen kivonulna a területről. Ehelyett az OKM fenntartaná a véleményezési jogot, hogy a kulturális szempontok érvényesülhessenek, de nem ők végeznék az adminisztrációt.
A szakmai szervezetek meglepődve olvasták, hogy a tervezet értelmében ezentúl nem fordíthattak volna pénzt kulturális, szociális célokra. Gyenge Anikó szerint azonban félreértés történt: nem kívánják megtiltani ezt a tevékenységet. Csupán azt szeretnék lehetővé tenni, hogy ha egy szerző nem szeretné, hogy az ő jogdíjának akár csak egy-két százalékát is ebbe a közös, megpályázható kasszába tegyék, akkor ezt megtilthassa. Mostanáig ugyanis erre nem minden közös jogkezelő biztosított lehetőséget.
A szakmai szervezetek folyamatosan egyeztetnek a minisztériummal a tervezetről, az új verzió hamarosan nyilvános lesz. A fentieken kívül is vannak még kidolgozandó pontok. Például meg kell találni a fedezetet arra, hogy a Szabadalmi Hivatal foglalkozzon az adminisztrációval. A tervek szerint ezt egy alacsony díjból fedeznék, amelyet a közös jogkezelőknek kellene fizetniük (bár szakértőink szerint ennek kivetése aggályos).
Forrást kell találni a bevezetendő nyilvános haszonkölcsönzési jogdíjra is. Ezt például a könyvtári kölcsönzések után kaphatnák meg a szerzők. A tervek szerint erre az állam adna évi 2-300 millió forintot.
A tervezet rendelkezne az árva jogokról is: mostanáig ha egy mű jogainak (például egy régi magyar filmnek) nem találták meg az örökösét, akkor azt sok esetben nem lehetett legálisan felhasználni. Az új törvényben erre is lesz megoldás.
