Nelson Pizzaro hat és fél év után a múlt pénteken ért haza Budapestre. Reményei szerint Magyarországon megfelelő kezelést kaphat majd súlyos betegségére. A harmincas éveinek elején járó férfit a latin-amerikai országban rákkal operálták, majd kemoterápiával kezelték, műtét közben viszont levegő került az ereibe, lábában trombózis alakult ki. Ecuadorban hosszú évtizedek óta nem volt arra példa, hogy elítélt úgynevezett elnöki irgalomban részesüljön. A fiatalember érdekében (ismert magyar értelmiségiek kérése nyomán) Göncz Kinga külügyminiszter is közbenjárt, sorsának jobbra fordulásáért éveken át imádkozott és hazatérésére gyűjtött egy békásmegyeri vallási közösség.

Miért ennyire különleges ember Nelson Pizzaro? Teológiát hallgatott, maga is kipróbálta a drogot, majd 2002 őszén Ecuadorba utazott, a quitói repülőtéren három kiló kokainnal fogták el, amiért nyolc év börtönre ítélték, majd 2005 novemberében feltételes szabadlábra helyezték. Börtönévei alatt átiratkozott a Wesley János Lelkészképző Főiskola levelező tagozatára, és vallásoktató diplomát szerzett. Feltételes szabadulása után egy ottani segélyszervezet missziós telephelyén dolgozott önkéntesként, börtönben született gyermekeket tanított angolra. Ismerői szerint Nelson Pizzaro egy megtévedt, ám jobb sorsra érdemes, nyelveket beszélő, érzékeny lelkű fiatalember, aki az utóbbi időben komolyan megbetegedett. Bár története aligha mindennapos, legalábbis kérdéses, hogy mindez önmagában elég-e ahhoz, hogy ilyen volumenű mentőakció induljon érte?

A képet árnyalja ugyanis, hogy az utóbbi években a latin-amerikai térségben börtönbe került magyarok nem sok jóra számíthattak az ország hivatalos képviseleteitől. Évekkel ezelőtt az egyik kolumbiai börtönből iratok és pénz nélkül szabadult M. Mariannt többhavi nyomorgás után az Iványi Gábor vezette Oltalom Karitatív Egyesület hozta haza Magyarországra, a büntetését idén május 8-án kitöltött B. János szabolcsi kamionsofőr is a helyiek kegyelemkenyerén él Limában a szabadulása óta. Három évvel ezelőtt a magyar képviselet Nelson Pizzaro feltételes szabadlábra helyezéséről is úgy vélekedett, hogy nincs rá mód, majd két héttel később a fiatalember szabadító határozattal elhagyta a börtönt.

Nelson Pizzaro ügyét édesapja fia életéért folytatott heroikus küzdelme emelte példaértékűvé, és Iványi Gábor támogatása tette kivitelezhetővé.

Az apa, Rafael Pizzaro perui születésű, az egykori Szovjetunióban diplomázott, majd Budapesten letelepedett orvos. Amikor tudomást szerzett róla, hogy fiát Ecuadorban elfogták, haladéktalanul utánarepült. Magyarországi egzisztenciáját feladva Quitóban bérelt lakást, és az első évben minden idejét a börtönben töltötte, ahol önkéntesként gyógyította a sokszor embertelen körülmények közt összezárt foglyokat, idővel azonban a börtönőrök és azok rokonai is ügyfelei lettek. Fokozatosan építette ki kapcsolatait a börtön vezetésével, majd az ecuadori igazságszolgáltatás egyre magasabb rangú képviselőivel. Kapcsolatainak köszönhetően egyre jobb körülmények közé tudta áthelyeztetni fiát, aki a végén bukott politikusok és állami vezetők luxusbörtönében kapott helyet, ahová például a 2005-ben megdöntött elnök is került. Amikor minden pénze elfogyott, de fiát végre biztonságban tudta, Peruban új praxist indított. Távollétében Nelson rosszul lett, súlyos műtétet hajtottak végre rajta. Állapota további romlása után Rafael Pizzaro arra jutott, nincs más megoldás, haza kell hoznia a fiát, magyar kórházba. Kezdeményezéséhez a két országban különféle módon több százan csatlakoztak. Nelson Pizzaro apja társaságában június 6-án hazaérkezett. Sokak számára ez már maga a siker, Rafael Pizzaro azonban még nem nyugodott meg: Nelsont még meg is kell gyógyítani.

Nelson Pizzaro