E színes világban van ilyen önjáró, kis fotómasináját az őrület határán kattintgató csávó éppen elég; el nem ítéljük a típust, legföljebb nézzük, mint orvosok a pácienst a konzílium után. Ellenben azt azért célirányosan elmondhatná már valaki, hogy a mauritiusi (stb.) nyaralásáról legott történetet gyártó, s azt gyorsan újsághoz továbbító Hajdú mit keres a képernyőn; például az ATV-n futó Esti Frizbi című beszélgetős műsorával.

Tudniillik a magát Kiszel Tünde-módon habosító Hajdú Péter kérdést ritkán tesz fel, ráadásul kezdetleges alapú mondatformálása olyan monoton, amennyire a gépi hang a telefonban a kezelő jelentkezése előtt. S akkor Hajdú ostobának ható megjegyzéseiről, empátiahiányáról még nem is szóltunk, miként arról se, hogy a kelleténél gyakrabban említ részleteket önnön életének szakaszaiból. Felvetésféle a helyzetet menteni igyekvő Fodor Gáborhoz:

Hajdú: "Amikor Gyöngyösre kerültél, akkor azért eléggé belecsöppentél, a..., hát, fogalmazhatunk úgy, hogy a zenészvilágba?, merthogy egy punkegyüttest alapítottál, vagy tagja voltál egy punkegyüttesnek, és azért ez nagy... én is egyébként általános iskolában nagyon jó tanuló voltam..."

Fodor: "És punkzenész..."

Hajdú: "De nem, de nem, én a punk, az valahogy nem, nem állt a punkzene hozzám közel, miközben, miközben szimpatikusak voltak, mert nekem is voltak punk barátaim, de, de azért nem tudom, nem tudlak elképzelni ilyen punkos frizurával."

Viszont Hajdú legalább abban következetes, hogy - mialatt seggrepacsis hangulatot teremt a stúdióban - folyamatosan szétesett és kissé tehetségtelen benyomást kelt, akár Vágó István, akár Torgyán József, akár Szilágyi János a vendég. Utóbbi esetében feltehetően sokáig készült arra, hogy bociszemmel rácsodálkozzon a világra - "Más volt ez a szakma, mint most?" -, ám az ordítóan szimplifikált agyműködés ellenére itt legalább elhangzott egy darab álkérdésszerűség, s nem csapott át butafiúfílingbe az érdeklődés, mint történt az Mészöly Kálmánnál. A korábbi zseniális futballista arról beszélt, milyen nehezen jött ki a köszvényéből, és hogy mennyi mindenben zavarta a betegség, mire a sztorik bajnoka gyorsan közbevetette: "Bocs, ne haragudjál, de otthon sem tudtál százszázalékosan teljesíteni? Nem akarok a magánéletedben vájkálni, csak úgy barátilag kérdezem..."

Vitray Tamás, Baló György és Friderikusz Sándor is nyilván így kérdezte volna, de kicsinységeken, javaslom, ne akadjunk fenn. Inkább írjuk ide, mit tervez a médiatrágyadomb ünnepelt projektmenedzsere: hajléktalan-valóságshow-t. Hogy ez miként pattanhat ki agyból, az elvileg jó kérdés lenne - pitizz, homless, s Peti bá' vizet nyújt feléd -, de ez az a helyzet, amikor moralizálni már teljességgel fölösleges.

Minek, bombasiker lesz.