Vezető hírben foglalkozott a héten a Sky News hírtelevízió a magyarországi kutyabiznisszel. Amint az lapunk londoni tudósítójának beszámolójából kiderül, a Monoron készült riport tanúsága szerint mostanában a szatyorban és ölben is elférő "minikutyák" iránt a legnagyobb a kereslet. Az üzletet a határok megnyílása, illetve magyarországi és az angliai árak között mutatkozó nagyságrendi különbség mozgatja - az érem másik oldala, hogy a továbbtenyésztésre sokszor alkalmatlan, beltenyésztett, rossz körülmények között tartott állatok rengeteget szenvednek a procedúra során, és jó részük el is pusztul, még mielőtt új gazdájához kerülne.
Ölben is elfér - Botrányos a magyar zsebkutyaexport
Néhány klikkeléssel kideríthető, hogy az internet "roskadozik" a magyar kutyaszaporítók chihuahua (csivava, az egyik legnépszerűbb minikutya) hirdetései alatt, az igen forgalmas virtuális kutyapiacnak számító PupCity.com-on is rengeteg a magyarországi ajánlat. A magyar "kutyaiparhoz" ugyanis az ismétlődő botrányok ellenére is a minőség képzete kötődik.
Mint Harcsás Márta, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) szóvivője, a Kutya újság főszerkesztője lapunknak elmondta, a jelenségnek semmi köze a tenyésztéshez: itt csupán szaporításról van szó, amelytől a lelkiismeretes tenyésztők minden formában igyekeznek elhatárolódni.
- Az utóbbi két-három évben kétségkívül megjelent egy réteg, amelynek tagjai különösebb szakértelem nélkül, a nagy üzlet reményében kezdtek el kutyákkal foglalkozni, kifejezetten exportra. Az állatokat az interneten, a Pest környéki kutyapiacokon (például Gyálon) vagy házaknál árulják. A kulcsfigura a nyugati országokból érkező nagykereskedő: az állattenyésztési szakhatóság kénytelen beengedni az egységes európai piacra hivatkozó felvásárlókat, akik nagy tételben, alacsony áron veszik meg a legtöbbször származási lap nélküli kölyökkutyákat - foglalja össze a szóvivő.
A pedigré nélküli kutyákért sokszor csak 10-20-30 ezer forintot fizetnek, de ezek az állatok Olaszországban vagy Németországban akár a vételár ötvenszereséért is elkelhetnek. A megfelelő papírokkal rendelkező kutya ára már eléri a százezres nagyságrendet, de még így is sokkal olcsóbb, mint Nyugaton.
Két éve a kivitelhez kötelező ebútlevelet kiváltani - ezt az állatorvos készíti, papírok híján sokszor "bemondásra" (ami az okmányhamisítás gyanúját is felvetheti, hiszen ilyen alapon sem a fajta, sem az életkor
nem állapítható meg egyértelműen, ugyanakkor az ebútlevél hivatalos okmánynak számít). A nagyságrendekre jellemző, hogy tavaly Ferihegyen keresztül több mint hatezer magyar exportkutya került az USA-ba, és van olyan kereskedő, aki saját bevallása szerint csupán Olaszországba több mint tízezer kiskutyát vitt ki. Újabban Anglia vált az egyik legfontosabb felvevőpiaccá: a szigetország korábban karanténnal és importkorlátozással védekezett az állatbetegségek behurcolása ellen (ami mellékhatásként az árakat is felsrófolta), ám az EU rendelkezése nyomán kénytelen volt szabaddá tenni a behozatalt.
Harcsás Márta szerint a szaporítás és a szürke- (az adózást a legtöbb esetben megkerülő) export ellen egyrészt azért kellene fellépni, mert az állatok tartása és szállítása sokszor az állatkínzásra emlékeztető körülmények között zajlik, másrészt pedig azért, mert a nyomott árakon és az állomány lerontásán keresztül az ebtenyésztésre is rossz hatással van. Az ellenőrzés jelenleg önkormányzati hatáskörbe tartozik, ám a gyakorlatban nem működik - a MEOE régóta harcol a vonatkozó jogszabály módosításáért. Hasonlóképpen nyilatkozott kérdésünkre Seres Zoltán, az Orpheus Országos Állatvédő Alapítvány vezetője is: szerinte a teherautós kutyafelvásárlás nem üzlet, hanem inkább szégyen, és - mivel feketén zajlik - néhány lelkiismeretlen emberen kívül senkinek sincs haszna belőle.
