Mindez nem jelenti azt, hogy a nemtelen lobbizás az ügyben véget ért volna, avagy hogy a helyi építési hatóságok adott esetben ne tudnának keresztbe tenni, ha az ottani muzulmán közösség templomépítési igénnyel lép fel, de legalább nincs általános tiltó jogszabály, amelyre lehet hivatkozni. Az sem várható, hogy kevesebb lesz a bombasztikus kijelentés - olyasmi, mint amivel a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) nevű Haider-utódpárt vezetője riogatta a derék osztrákokat: "Lassan már az Alpok csúcsára is félhold kerül!" A vita, amely egyébként nem ausztriai sajátosság, hanem több más, török vendégmunkások lakta európai országban is dúl, kisebb-nagyobb hévvel hónapok óta megosztja a közvéleményt. Sőt időnként átterjed a muzulmán nők viseletére, a burka vagy fejkendő hordására is kiterjesztve. Nem szab gátat semmiféle félelem - pedig ilyesmi nem zárható ki, amióta osztrák börtönben is fogva tartanak al-Kaida-közeli iszlamistát - az egyiptomi, éppen a német nyelvű honlap és annak internetes fenyegetőzései miatt bíróság elé állított, egyiptomi származású osztrák Mohamed Mahmudot és feleségét.

A nemzet vélt érdeke, a kereszténység sérelme azonban a jobboldali erőknek - nem utolsósorban szavazatok reményében - fontosabb. Az egyház sem egységes: miközben Christoph Schönberg bécsi érsek csitítja az érzelmeket, a vallás gyakorlásának szabadságát emlegeti, s védelmezi az Ausztriában élő muzulmánok mecsetépítési jogát, nem minden egyházi vezető tartja magára nézve irányadónak ezt az álláspontot. A vorarlbergi Feldkirch egyházmegyéjének püspöke nemcsak a mecset- és minaretépítés lehetőségét utasítja el, de az iszlámot is, hivatkozva arra, hogy szerinte a Korán a katolikusokat hitetlenekként bélyegzi meg. Hogy a naői gyakorlattól kevésbé szakadjon el, Elmar Fischer püspök arra hivatkozik: ha megépül Vorarlbergben a tervezett minaret, oda a szociális béke. A katolikus egyházi vezető szavai meghallgatásra találnak, s ha nem is ideológiai alapon, de megvan a kiskapu. Csakúgy, mint Karintiában, Vorarlbergben is van olyan helyi építési előírás, amelynek alapján meg lehet tagadni az engedélyt a minarettel ellátott mecsetet építeni szándékozóktól. A tervezett építménynek ugyanis meg kell felelnie a helyi sajátosságoknak, elvárás, hogy belesimuljon a környezetbe. Karintiát - amelynek hangadó főnöke, Jörg Haider mellesleg mély baráti kapcsolatokat tart fenn arab vezetőkkel, például Moammer Kadhafival és családjával - nem fenyegeti a mecsetépítés veszélye, itt alig élnek muzulmánok. Nem így Vorarlbergben, ahol egyes városokban 14 százalékot tesz ki a törökök aránya. Nem csoda: annak idején, jó negyven évvel ezelőtt, a virágzó textiliparnak volt itt szüksége a betelepülő vendégmunkásokra.

A tiroli Telfsben, ahol a lakosság 15 százaléka Allahhoz fohászkodik, már csaknem két éve működik a minaret - no nem mintha nem lett volna elég vita az építése körül. Az építők kompromisszumra kényszerültek, a tervezett 20 helyett 15 méter magas lett az imatorony. Sokan pontosan látják, hogy az ellenérzésnek semmi köze sincs az építészethez, színtiszta vallási előítéletről van itt szó. A bécsi Brigittenau kerületében az itteni iszlám kulturális központ tervezett bővítése, imaház építése elleni mozgalomnak nyilvánvalóak a politikai felhangjai: a tüntetéseket jobboldali pártok szervezték. Nemhiába, az arrafelé lakók, akik törzsvásárlói a helyi török fűszeresnek, szemérmesen kerülik az idegen kultúrával szembeni ellenérzéseik néven nevezését. Azért tiltakoznak - mondják -, mert az épület túl magas lesz, és eltakarja a napot. No meg mert az imára gyülekezők elfoglalják az összes parkolóhelyet a környékbeliek elől.

A már említett iszlamista házaspár letartóztatása óta a mecsetellenes érvek között fel-feltűnik a vád, hogy ott alkalom nyílik gyűlöletkeltő prédikációkra, az imádság ürügyén kialakuló tömegrendezvényeken a meghívott, sokszor radikális prédikátorok az al-Kaida és vezére iránti csodálatot is terjeszthetik. (A jobb megfigyelés lehetőségét követeli Jörg Haider, aki kötelezővé tenné az imahelyeken a német nyelvű prédikációt.)

Még a terroristaveszély felemlegetésével sem könnyű a vallásszabadságára oly büszke Ausztriában kétségbe vonni az itt élő 400 ezer mohamedán jogát a hagyományainak megfelelő imahelyhez. A Monarchia jóvoltából az iszlám 1912 óta a hivatalosan elismert vallások egyike, mégis, a 400 ezer hívő mindössze két igazi, minarettel is ellátott mecsettel büszkélkedhet: Telfsben és a bécsi Floridsdorfban, ahol egy 32 méter magas torony egészíti ki immár 1979 óta az arab stílusú épületet. (Igazi müezzin, sem annak gépi változata nem hirdetheti hangosan és napjában ötször Allah dicséretét. A két mecseten kívül 200 imaház áll a hívők rendelkezésére. Mi ez az öt-hatmillió katolikus hívő 8000 templomához képest? Egy létesítményre belőlük 700 személy jut, míg elméletileg egy-egy iszlám imaházba 2000 hívőnek kell bepréselődnie - matematikailag, országos átlagot nézve. Bécsben a helyzet még rosszabb: itt 150 ezer iszlám hitű él, ezért kellene megépíteni a második mecsetet - érvelt Anas Sakhef, az ausztriai Iszlám Vallási Közösség elnöke.

A terrorveszélyt persze a hivatalos Ausztria sem becsüli le. Csak éppen nem a mecsetek és a minaretek építésének megakadályozásától várja a békét: sokkal inkább az integrációtól, amely siker esetén elégedett polgárokká tehetné a már itt született második-harmadik generációt. Ők azok, akiknek köreiben mostanában harcias hangok hallhatók - közéjük tartozik a már említett iszlamista házaspár. A kérdés csak az, hogy gyökereik erőszakos elvágása elősegíti-e az integrációt. Ausztria nem tartozik a radikális országok közé, itt nem tiltja törvény a fejkendő viselését az iskolákban - mint Franciaországban -, s Németországgal és Svájccal ellentétben csak most indult be egy maroknyi szélsőséges csoport politikai élet-halál harcának "jóvoltából" a mozgalom az iszlám vallási szokások ellen. A burka viselése azonban probléma: az al-Kaida-kapcsolatokkal vádolt két iszlamista perében a bíró nem volt hajlandó meghallgatni a másodrendű vádlottat, a 22 éves Mohamed Mahmud feleségét, akinek arcát teljesen elfedte a lepel. Minden közhivatalban, de még az oktatási intézmények vizsgabizottsága előtt is gondot okoz a hívő iszlám asszonyok személyazonosságának megállapítása. Mi a teendő? Az integráció nem feltételezi a hagyományok, a szokások elvetését.

A minaretvita építészeti vonatkozásai egyébként meglehetősen átlátszóak. Elég egy pillantást vetni egyik-másik osztrák épületre, s máris megdől az "idegenség" érve. A legnyilvánvalóbb példa a bécsi Karlskirche, a monumentális barokk Károly-templom mecsethez is illő kupolájával és két, első ránézésre minaretnek látszó obeliszkjével. Ami pedig a katolikustól eltérő vallási imahelyek környezettől eltérő építészeti vonásait illeti, annak elfogadására is van aktuális példa. Az alsó-ausztriai Laa an der Thaya határában az orosz milliárdos Oleg Gyeripaszka pravoszláv kápolnát épít, közel ahhoz a helyhez, ahol a második világháborúban itt elesett nagyapja sírja áll. A sírt magát már rendbe hozatta: vörös csillaggal díszített, cirill betűs felirat tájékoztat az elhunytról. A temető határában már megvásárolta a telkeket, és készen vannak a tervek is: a rajzokból is jól látni, hogy a Moszkva-közeli Pokrov-templomot mintázó épület nem hasonlít az itt megszokotthoz. Igaz, a katolikus temető mellett, az új építménnyel átellenben lévő templomra való tekintettel Gyeripaszka csak 17 méter magasra tervezi a kápolnát, így az nem emelkedik majd a templomtorony fölé. Szép, önkéntes gesztus ez. Kifogása senkinek nincs, talán Gyeripaszka milliói, itteni befektetései, munkahelyteremtő hajlama is a javára szólnak.

Bécs, 2008. június

A legnagyobb iszlám csoportok
az európai országokban

Svájc: 350 ezres muzulmán lakosság (5 százalék), 160 imaház, 2 igazi mecset minarettel;

Németország: 3 millió muzulmán, 2000 mecset és imaház;

Franciaország: 4-5 millió muzulmán, 1500 mecset és imaház.

A bécsi Karlskirche, két szokatlan obeliszkkel Elisabeth Schwindl