Meghallgatjuk hozzáértők nyugtató szavait, amelyek szerint az úton álló rendőrök (ezt kéretik külön írni!) műszerei azért mégse az abszolút zérusra vannak beállítva. A közlekedésbiztonságtól az élelmiszer-biztonságig, s innen tovább - az utóbbi hónapokban annyiszor hallottuk a zéró tolerancia fordulatot, hogy már megszokottá lett. De ez nem jó.

A zéró tolerancia szófordulat magyarul a türelem teljes, szó szerint totális hiányát jelenti. Minél többet halljuk, s amikor a józan észből kiszikrázó viccek már elhamvadnak, a zéró tolerancia gondolattalanul beépül beszédünkbe és reagálásainkba. Márpedig a nulla tolerancia elve hibás, gyakorlata kivitelezhetetlen, jelszószerű ismételgetése pedig káros.

Ugyan miért? - kérdezhetni. Hiszen ez a türelmetlenségi kampány éppen azért indult el, hogy például a közlekedésben valamivel több rend, nyugalom és béke legyen. Csakhogy a türelmetlenség nem a béke barátja. A merev, a semmi tűrést és méltányosságot el nem viselő rendszabályok és az azokat parancsra végrehajtók - márpedig ez a zéró tolerancia - többnyire csak újabb konfliktusok szülői. A türelem rózsát terem jellegű bölcsködéseket balgaságként félre lehet söpörni, de talán korántsem hiábavaló történelmileg alakult elvekre utalni. Európa népei valaha igen hosszan az egyházi társadalmak keretei között éltek, és egymás közötti viszonylagos békéjüket a türelmi rendeletek alapozták meg. Ez a vallási türelem, a protestáns egyházak eltűrése elődemokratikus hatással formálta történelmünket. Később, lassan, mára a szabadelvű demokráciákban pedig nem csupán az ellenféllel, hanem a mindenkori saját kisebbséggel szemben is elvi előírás a tolerancia. A vallásiból politikaivá szélesedett és nemesedett türelem igen fontos értéke életünknek. A zéró tolerancia jelszava viszont, ennek ismételgetése, s az életvilág különféle részeire való gyakorlati kiterjesztése a politikai türelem erényét rongálja.

Egy pillanatig sem kételkedem persze a kormányzati jó szándékban, amikor a sok közúti haláleset és megnyomorodás miatt a kormány a zéró tolerancia szlogenjéhez és az ily irányú rendeletalkotáshoz kapott. Ráadásul az ilyesmi nem is népszerűtlen, hiszen a közvélekedésben uralkodó tenorból ki-kicsap a "börtönbe vele!" érzelem, lett légyen szó bárminemű kihágásról. Csakhogy a közlekedés biztonságához, s azontúl a közbiztonság széles terén, nem türelmetlenségre, azaz intoleráns, drákói szabályokra van szükség, hanem szakképzett és magabiztos rendfenntartókra, akik nagy valószínűséggel csípik fülön a törvényszegőket és szabálysértőket. Meg aztán inkább a már eddig is meglévő előírások betartatására lenne szükség a tartósan betarthatatlan szigorítások helyett. Sőt még a már meglévő szabályok szelektálását, csökkentését is el tudnánk képzelni, egészen odáig, hogy a most az utakon, útkereszteződésekben meredező, utasító táblák felét nem a fémtolvajok, hanem maga a közlekedésrendészet értékesítené, hisz ezek sokszor inkább zavarják, mintsem segítenék a közlekedést.

Sejthetjük persze, hogy a közlekedési szakértőknek elegük lehet a jó tanácsokból, amelyekkel az egymástól, de a tőlük is szenvedő milliónyi autós elhalmozza őket. De azért megismételjük: nem a zéró tolerancia jelszó fenyegető lóbálására, hanem több szakszerű és türelmesen mosolygó rendőrre lenne szükség, akikhez a lakosság a legkülönbözőbb ügyekben nyugalommal és bizalommal fordulhat. Egyszer egy idevágó, számunkra hihetetlen jelenetnek tanúja is voltam. Kaliforniában. Egy Amerikában élő japán házaspárral San Franciscóból Berkeley-be haladtunk, amikor a kocsi egy kátyúba zöttyent. A legközebbi parkolóban megálltunk, a férj felhívta a rendőrséget, és bejelentette a kátyút. Elképedve hallgattam, hogy mire számít: a szolgálatban lévő rendőr intézkedik, és a kátyút eltüntetik. Egy ilyen állampolgári természetességgel előadott válasz után nem kérdezhettem meg, hogy egy kátyúügyi telefonhívást nem tekint-e a helyi rendőrség illetéktelen zaklatásnak.

De a tárgynál maradva, a rossz példa is Amerikából származik. A minden szabálysértéssel, vétséggel szembeni teljes türelmetlenség jelenkori karrierútja az Egyesült Államokból indult el. Az 1990-es évekig a hírhedett városi bűnözés statisztikái egyre újabb csúcsokat döntöttek a legkülönfélébb bűntípusokban. A zéró tolerancia jelszót a republikánus Rudy Giuliani adta ki, aki 1994-től nyolc évig New York polgármestere volt. Ennek a rendfenntartói intoleranciának a veleje az, hogy a rendőrség (no és persze a büntető igazságszolgáltatás egésze) a falfirkától a szervezett bűnözésig szabad kezet kap a merev megtorlásra, és tekintet nélkül a körülményekre, mérlegelés nélkül az előre rögzített büntetéseket rója ki. New Yorkban a bűnözés az évtized végére lényegesen lecsökkent, elkezdtek csodájára járni a városnak, s aztán ország- és világszerte utánozni kezdték kampányát. Mára ideért.

Az azonban, hogy a zéró tolerancia és bűntettek, valamint kihágások látványosan, mindenki által érzékelhetően lecsökkenő száma között van-e ok-okozati összefüggés, bizonyíthatóan nem derült ki. Többek között azért sem, mert ebben az időszakban határozottan csökkent a városi bűnözés Amerika más nagyvárosaiban is. Az évtized elején ugyanis Amerikában jelentős gazdasági fellendülés kezdődött, csökkent a munkanélküliség, és a növekvő jólét, valamint a szociális gondozás nagy hálózatai pozitív eredménnyel jártak. A demokrata Bill Clinton nyolcéves elnökségbe (amely gyakorlatilag egybeesett Giuliani polgármesteri terminusával) torkolló kampányának egyik megvalósított ígérete ugyanakkor - a 100 ezerrel több rendőrt az utcákra! - szintén nyomja a mérleg egyik serpenyőjét - ha valaki méltányos következtetésekre akar jutni. Az viszont kétségtelenül a zéró tolerancia következménye, hogy a börtönnépesség hatalmasra nőtt, és az Egyesült Államok e szempontból is a világ élére került. Mindezt a hozzáértő kriminológusok immár évtizedes távlattal és sok vizsgálattal széltében-hosszában átvilágították - és erőteljesen megbírálták.

Tűrés, türelem, türelmetlenség, tűrhetetlenség. Persze amikor az intolerancia ellen érvelünk, nem a birkatürelem mellett szólunk. A városrondító, gondozatlanságot, zűrzavart sugárzó grafittik tűrése - maradjunk csak a kis dolgoknál - például a tehetetlenség jele, nem a türelemé. Az ilyesféle tehetetlenséget akarná ellensúlyozni a zéró tolerancia kampánya?

Tettamanti Béla