Az ír nem visszavetette Európát
Ez az a péntek tizenharmadika, amelyet az EU sokáig emleget még. Miközben Brüsszel pénteken számos “alapkérdésben” döntött - például betiltotta a vörös tonhal ipari halászatát vagy konferenciát szervezett a lelki egészségről (!) – az ír választók elutasították a huszonhetek belső, intézményi megújulását elősegítő lisszaboni szerződést. Hiába ratifikálta a dokumentumot már tizennyolc tagország parlamentje – köztük, elsőként a magyar Országgyűlés -, a szerződés megbukott az egyetlen helyen, ahol alkotmány írja elő a róla való voksolást.
- Úgy tűnik, ez “nem” lesz – mondta a szavazatok reggel kezdődött újraszámlálása közben Dermot Ahern ír igazságügyminiszter. A tendencia esetleges fordulata már délelőtt valószínűtlennek tűnt. E sorok írásakor az igen mintegy 54 százalékos fölényben volt a nemmel szemben, a 43 választókörzetből 33-ban kerültek a “nem” szavazatpok többségbe. Jól látszott, hogy a viszonylag alacsony, 50 százalék körüli részvételi arány az elutasítóknak kedvez – a pontos arányt végül 53,13 százalékon közölték. Az elutasítók között a munkásosztálybeli városiak, illetve a falusiak voltak többségben elemzők szerint.
Az írek az EU lakosságának kevesebb mint egy százalékát teszik ki, azaz a népszavazás a demokrácia alapkérdése is. – Semmi kétség: politikai válságról van már szó. Nem gondolom egyébként, hogy a népszavazás lenne a demokrácia megtestesítője. Éppenséggel a parlamenti képviselet az, amellyel diktátorok soha nem éltek vissza, ellenben a referendummal igen – nyilatkozta a Népszabadságnak Antonio Missiroli, a brüsszeli Európai Politikai Központ vezető elemzője. (A vele készült interjút hétfőn közöljük.)
Délután a ratifikációs folyamat folytatására hívta fel a még kimaradó tagországokat José Manuel Barroso. Az Európai Bizottság elnöke elmondta: más eredményt várt, de beszélt Brian Cowen ír miniszterelnökkel, aki világossá tette számára: nem arról van szó, hogy országa elutasítaná az EU-t.
– A szerződést mind a huszonhét tagállam aláírta, közös felelősségünk tehát, hogy megoldást találjunk a helyzetre – mondta Barroso, visszhangozva részben az európai szakszervezetek reakcióját, miszerint tovább kell küzdeni az állások teremtéséért, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséért. Ezekkel egyenrangú célokként említette az energiabiztonságot, az éghajlat védelmét és az infláció leküzdését.
– Az EU-ban való tovább munkálkodás a legjobb útja annak, hogy törődjünk az európaiakat ma foglalkoztató kihívásokkal – mondta Barroso. A ratifikáció folytatása mellett szállt síkra közös nyilatkozatában Berlin és Párizs, valamint Róma is. Franco Frattini olasz külügyminiszter, korábbi EU-biztos úgy vélte: súlyos csapást mértek az európai integrációra.
Mindamellett Európa elvergődhet a jelenleg is érvényes nizzai szerződés alapján. Marad a nehézkes döntéshozatal, amely az unió bővítését különösen megnehezíti – már a kis Horvátország 2010-2012 körüli csatlakozása is kérdéseket vet fel -, nem lesz egyelőre közös “külügyminisztere” és állandó elnöke az EU-nak.
– Világos, hogy a lisszaboni szerződés nem léphet életbe 2009. január 1-jén – közölte Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az Európai Tanács doyenje, az eurócsoport elnöke.
A vergődés mellett egy további lehetőség, hogy az íreket még egyszer megszavaztatják – ahogy 2002-ben is történt a nizzai szerződés előző évi fiaskója után -, vagy újratárgyaltatják velük az EU-hoz fuződő viszonyukat. Ez jelentheti elvileg az unióból való kilépést is (ez nem valószínű, és az európai döntéshozók is igyekeztek hűteni a kedélyeket), a közös piacra vonatkozó szabályozás megtartását, további mentességek kivívását. Ehhez azonban jól kellene majd Írországban azonosítani, hogy mi miatt is utasították el a szerződést a szigetország lakói. A politikai elit és a lakosság felfogása közötti ellentéteket mindenesetre jellemzi, hogy egyedül a nacionalista Sinn Féin kampányolt a “nem” mellett. Hét éve az írek az EU bővítését, így hazánk uniós csatlakozását is késleltették a nizzai szerződést elutasításával, ezt a következő évben azzal sikerült kiigazítani, hogy Európa megnyugtatta őket: védelmi semlegességüket nem fenyegeti veszély.
A júliusban debütáló soros francia EU-elnökség nyögvenyelősnek ígérkezik. Ám Pierre Sellal francia EU-nagykövet egy pénteki brüsszeli beszélgetésen világossá tette: az ír szavazástól függetlenül országa soros elnökként ugyanúgy az alapkérdésekre keresi majd a választ, köztük az éghajlatváltozásra és a védelempolitikára.
- Mély csalódottsággal és sajnálattal vettük tudomásul az ír népszavazás előzetes eredményét, amely nagyon nehéz helyzetbe hozza az európai egységfolyamatot. A jövő héten megrendezésre kerülő Európai Tanács lehetőséget nyújt arra, hogy az állam-, és kormányfők kiutat találjanak a népszavazás által előidézett csapdahelyzetből. Ha Európa megoldást akar találni, azt gyorsan kell tennie – nyilatkozta Szent-Iványi István SZDSZ-es európai parlamenti képviselő.
