Búcsú Fejtő Ferenctől

"Minden dolognak ideje vagyon..., és ideje van a meghalásnak is - mondja a Könyvek Könyve. És bár néhány hónap híján kilencvenkilenc évet adott az Úristen Fejtő Ferencnek, aki meglehetősen jó kapcsolatban volt vele, könyvet is írt róla, most, hogy bekövetkezett, mégis korainak érezzük halálát" - írta Széchenyi Ágnes Fejtő Ferencről az Élet és Irodalomban.
(...)"Az Érzelmes utazást kötelező irodalommá tenném. Ez az egyik alapkönyve életemnek, az egyik legszemélyesebb könyv, amit valaha olvastam. Miután Fejtő kiszabadult a börtönből, meglátogatta a trianoni határok mögé szorult rokonságát. Utazott és gondolkodott. Az egy hónap alatt megtalálta a "kényelmes" világnézetet. "A vulgármarxizmus vakbuzgó, barbár, nehézkes formáitól távozva a szocializmusnak a nyugati kultúrából kinőtt formáihoz" közeledett. Legjobb, ha őt magát idézzük. A fogalmazás még jövő idejű volt, hangpróba. Milyen is lesz az új világnézetem, kérdezi önmagától. "Lesz benne szabadság és alkalom az eretnekségre, amelyre hajlamom van; s lesz benne fegyelem, ami nélkül a szabadság bomlás és léhaság. Lesz benne lehetőség a szövetkezésre, a közösségre, s ugyanakkor a higiénikus magányosságra is. Függetlenség az előítéletektől, az előírásoktól, s ugyanakkor alázatos főhajtás olyan végső igazságok előtt, amelyek nélkül nem érdemes élni. Lesz benne áhítat és gúny, az írásnak és emberségnek együttes kultusza, okos bátorság és kellő gyávaság, kiegyensúlyozottság és tapogatózás." S felsorolja a maga "fixa ideáit" is, hogy "azonosítom magamat a pórul jártak s általában a "szegények" ügyével. Őrület ez, mert származásomra, műveltségemre s igényeimre polgár vagyok, mert szeretem a polgári kényelmet, kételyt és biztonságot, a polgári étrendet és önérzetet, a másodosztályú fülkét, a földszintek első sorait..." Patetikus a felsorolás? Az. Szép? Igen. De nem ez a kérdés. Hanem az, hogy betartotta-e ígéretét?
Egy életen át."
Széchenyi Ágnes: Fehérek közt egy nagykanizsai>>>>>