Az 1956-os Intézet és a Nyílt Társadalom Archívum rendezvényén a korabeli hangfelvételből kiderült: Maléter Pált, az 1956-os forradalom és szabadságharc honvédelmi miniszterét szembesítették többek között a tárca korábbi vezetőjével, Janza Károllyal, saját vezérkari főnökével, Kovács Istvánnal és Tari Jánossal, a Kilián-laktanya elleni offenzíva katonatisztjével az -1958. júniusi - egyhetes per csütörtöki hangfelvételének tanúsága szerint.

Nagy Imre először Janza Károly helyettesévé nevezte ki Maléter Pált. A népbírósági tanács elnöke, Vida Ferenc a hangszalag szerint helytelenítően és flegmán szemére vetette Nagy Imrének, hogy a honvédelmi miniszter megkérdezése nélkül tette meg Malétert erre a posztra. Janza Károly ezenkívül a Corvin-közi felkelők központjának megsemmisítési tervéről beszélt, amit végül elvetettek.

Ugyanerről Kovács István azt mondta, hogy Nagy Imre a felkelők tűzfészkének felszámolását nem akadályozta meg, ami a vádlott miniszterelnök javát szolgálhatta volna a bírósági eljárás során, ha nem tette volna hozzá, hogy Nagy Imre lemondással fenyegetőzött, ha a Corvin-közt felrobbantással akarták volna megszüntetni. A miniszterelnök azonban arra hivatkozott, hogy ebben az esetben sok polgári áldozat esett volna. Végül október 28. előtt vezettek egy támadást a felkelőkkel szemben, ami kudarcot vallott. Második beavatkozásra már nem volt alkalom, mert Nagy Imre megváltoztatta álláspontját, és elismerte a felkelőket.

Kovács István elmondta: a szovjet csapatok kivonulásáról Maléter azt hangoztatta, hogy ezek a katonák egy hét alatt jöttek be az országba, menjenek is ki egy hét alatt. Maléter mindezt határozottan tagadta. Szólt arról is, hogy Maléter Mindszenty József bíboros második rádióbeszéde után már nem volt annyira elszánt ezen a téren, mert ellenforradalmi veszélytől tartott. Ettől függetlenül a november 3-i, a szovjetekkel a kivonulásukról folytatandó tököli tárgyalások előkészítésében tevékenyen részt vett. A felkelőkről viszont mindvégig elismerően nyilatkozott, cáfolta a tanú szerint a forradalom során azokat a rémhíreket, hogy fosztogattak volna.

Tari János katonatiszt a tárgyaláson arról számolt be, hogy Maléterrel október 28. előtt együtt mentek öt harckocsival a Kilián-laktanyában lévő felkelők ellen. Először tüzet nyitottak egymásra, majd Maléter parancsára a támadók felhagytak az ostrommal, és elhelyezte őket a laktanya pincéjében, ahonnan október 28-ig nem mehettek ki.

A tanú tehát a per koncepciójának megfelelően azt sugallta, hogy Maléter már ekkor a felkelők oldalán állt, ám megszeppent előadásmódja és Maléter határozottsága ennek ellentmondani látszik. A népbírók egyike ugyanígy megkérdőjelezte, hogy egyáltalán harcoltak-e a forradalmárokkal szemben.

- Maléterrel szemben katonatiszteket hallgattak meg tanúként, akik közül Kovács István, Szűcs Miklós, Váradi Gyula és Virág János előzetes letartóztatásban volt, a többiek szabadlábon vallottak -  fűzte hozzá a hallottakhoz Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója.

Maléter Pált a Nagy Imre-per többi tagjától elkülönítve őrizték a budapesti Gyorskocsi utcában, sőt eredetileg őt külön, úgynevezett "tábornok-perben" akarták elítélni.

(MTI)