Sam Goldwynnal való tárgyalásairól azt nyilatkozta: Nem tudtunk szót érteni egymással. Mr. Goldwynt csak a művészet és az irodalom érdekelte. Engem viszont csak a pénz. Hajánál leginkább előrángatottnak az a mese érződött, amit Mr. Pascal Valériéje testált, miszerint meztelenül fürdőzött a földközi tengeren, megkapaszkodott egy bójában, amin éppen kifújta magát ugyancsak meztelen, ám szakállas férfiú. Természetesen a természetkedvelő G. B. S. lubickolt ott. Amikor meglátta Pascal barnára sült fenekét, menten felismerte benne a cigány szélhámost, önként felajánlotta neki megfilmesítéseinek kizárólagosságait. A történet annyira jó, hogy nem igaz.

Gabriel Pascal Erdélyben született 1894-ben. Örmény-magyar keverék. Sokáig csak annyit tudhattunk róla, hogy Aradon rózsabokorban jött a világra. Apja, anyja ismeretlen. Eredeti kereszt- és családneve is. Lehel Gábor a becsületes neve, mert a Gabriel Pascal mindennek elmondható csak becsületesnek nem. Kalandor, világfi, lébeman, szerencsevadász, életélvező, jég hátán vidorul megélő. Ha szélhámosnak nevezi valaki, akkor sem jár túl messzi az igazságtól. Vagy ellopták a cigányok, vagy árvaházban született, mint egy Dickens-hős. Magyarországon huszártiszt volt meséje szerint. Mi egyéb lehetett volna Hollywood számára? Legfeljebb magyar gróf. Pascal azonban pontosan tudta a mértéket.

G. B. Shaw filmjogainak megszervezésével szilárdította meg nevét a szakmában a Pygmalion producereként. Ezért Oscarra is jelölték, bár nem kapta meg. Jóllehet, a Shaw-megfilmesítés kizárólagos jogainak megszerzése világbajnoki szemtelenség. Több változata terjeng, miként főzte puhára Pascal Shawt. Kisfaludi Stróbl Zsigmond koronatanúskodott válaszul, amikor s. a. (= Stella Adorján) terjesztette Pascal történetét Shaw-val a Művelt Nép hetilapban. Pascal a Worcester grófsági Malvernből – ahol 1929 óta, amikor a tejnagyiparos Sir Barry Jackson megrendezte a Szénásszekért, évente Shaw-fesztivált tartottak, felhívta telefonon a szobrászt. Meghívta vendégségbe. Maradjon nála mindaddig, amíg módja lesz bemutatni G. B. Shawnak. Kisfaludi Stróbl elfogadta a meghívást. Jelentkezett telefonon Shaw-nál, aki azonnal meghívta ebédre az 1932-ben róla mellszobrot készítő Stróblt. Étkezés alatt igyekezett Pascalra terelni a beszélgetést, Shaw azonban eleresztette a füle mellett. Ebéd után sétát tettek. Elhaladtak a Mount Pleasant Hotel előtt. A teraszra kiült kapásra készen Gabriel Pascal. Zsiga bácsi mutatta Shaw-nak, aki nem volt hajlandó észrevenni a magyar nevezetességet. Közben fényképezték a hírességeket. Jókedvében odafordult Shaw és azt kérdezte: Zsigmond, önnek barátja Pascal? Ha igen, úgy a jövő szombaton hozza el hozzám Londonba ebédre. Shaw felesége ebéd közben megkérdezte Pascalt, van-e pénze nagy filmek előállítására. Pascal zsebébe nyúlt, 3 pennyt tett az asztalra, azt mondva: Igen, íme! Mrs. Shaw majdnem rosszul lett, Shaw azonban elnevette magát, kezet nyújtott, mondva: Ez az én emberem!

Egy későbbi ebéden Shaw kijelentette: Hát jött egy magyar szobrász, akinek a nevét nem hallottam azelőtt, megcsinálta rólam a legjobb portrét. Hozott egy filmrendezőt, Pascalt, ez is magyar, odaadtam neki a filmjeim jogát és alig múlt el kis idő, pár hónappal ezelőtt eljött hozzám és letett az asztalra egy sok ezer dolláros csekket. Ezek után úgy látom, hogy a magyar a leggálánsabb nép a világon. ’The most noble nation in the world’ – mondta nevetve. A szerződést 1935. december 13-án írta alá Shaw. 1938. októberében bemutatták az első Pascal-Shaw-filmet. A Pygmaliont.

Pascal azután megrendezte Shaw: Barbara őrnagy (1941) és Caesar és Cleopatra című színdarabját (1945). Az előbbit David Lean és Harold French társrendezőjeként, főszerepben Wendy Hillerrel és Rex Harrisonnal. Az utóbbit egy szfinxről készült totálkép kedvéért Egyiptomban a háború alatt, a német támadást megelőzően, ami még parlamenti interpellációt is kiváltott Londonban. Kifogyott a Shaw-jogokból. Mielőtt befejezte volna pályafutását, eltervezte az Androcles és az oroszlán (1952) filmváltozatát Rex Harrison Caesarjával és Harpo Marx-szal (vagy a mexicói Cantiflas-szal) az oroszlán szerepében. Végül más színészekkel forgatta le Chester Erskine és Nicholas Ray rendező.

A témahiányban szenvedő Pascal 1948 februárjában az UFA-Münchausen Hans Albers részére kéri Molnártól a Liliom megfilmesítési jogait. Pascal tart tőle, hogy a Liliomból készült friss musical – a Carousel – nehézséget jelent. Tárgyalásaik az év júniusában megrekednek. 1951. szeptember 10-én Londonból ismét ír Molnár Ferencnek. Nem magyarul, angolul. Megpróbálja lekötni az önéletrajzi regény filmjogait: Rex Harrisonnal készülne az RKO a Magnificent Captain leforgatására, „Géza” forgatókönyvéből. (Valószínű, Herczeg Géza az említett Géza.) Pascal lecsúszott. Kifogyott ötleteiből. Kétségbeesésében kitalálta, hogy musicalt kell készíteni a Pygmalionból. Mindenki őrültségnek ítélte. Körbeházalta a divatos zeneszerzőket Bernsteintől Cole Porterig. Undorral kidobták. Lerner és Loewe hosszú rábeszélésre elvállalják. Lemondják. Újra nekikezdenek. Megfutamodnak a feladattól. Végre megírják. 60 éves korában meghal Pascal. Nem lehet jelen 1956. március 15.-én a Mark Hellinger Színházban a musical bemutatóján, aminek életképességében rajta kívül senki sem hitt. Színre került. Játszását 2717-szer abba sem hagyták 1962-ig. Halála után milliomos lett a My fair Lady-ből özvegye, az egykori pesti színésznő, akinek szépsége elhomályosította színészi képességeit. Hidvéghy (Hoecker) Valéria  (1919) a Hyde Parkban kutyasétáltatás közben megismerkedett George T. Delacorte, gazdag kiadótulajdonossal. Nőül ment hozzá, ezáltal elvesztette Pascal-jogait.

A Pascal-könyvben Hidvéghy háttérben marad. Csak feleség. Szeret és tűr. Mást is szeret, de ezekről finoman hallgat, diszkréten sejtet. Rendkívül illemtudó könyv. Majdnem rózsaszín leányregény a sírig tartó (sőt: prolongált) szerelemről. Feszesen megírt könyv. Nem bőbeszél. Sőt: kevesebbet mond el, mint elvárnánk. Valérie Pascal szellemesen tud hallgatni. Hidvéghy Valéria is szellemesen felvágott nyelvű pesti színésznő volt. Amikor a háború után az igazoló bizottság azért kínozta, mert az Őrségváltás című a numerus clausus ünneplése miatt is cenzúra alá eső filmben a női főszerepet, Kály Mariannet játszotta, a kihallgató bizottság kérdésére, játszott-e a kifogásolt propagandafilmben, igennel felelt. Játszottam benne – mondta, - de anyámat Ladomerszky Margit játszotta, aki itt ül az igazoló bizottságban.