Javítókulcs

Ha jól értem, a dolgok jelen állása szerint két ok miatt ostorozható az idei középszintű magyar írásbeli érettségi: egyrészt, mert túl könnyűek voltak a feladatok, egy nyolcadikos is játszi könnyedséggel megoldhatta volna őket (egy hónappal ezelőtti általános vélemény), másrészt, mert a rendelkezésre álló egy óra alatt képtelenség volt a végükre jutni, és a javítókulcs is értelmezhetetlen (Szolnoki Tibor hajdúdorogi tanár panasza az oktatási ombudsmanhoz).

Igazán nem szándékom összezavarni a képet, de muszáj mindehhez hozzátennem: az utóbbi néhány órában, amióta elolvastam a szóban forgó szövegértési feladatot, csak esz a sárga irigység, hogy miért nem lehetek én most fiatal. Innen nézve ugyanis a feladat sem nem könnyű, sem nem nehéz, hanem egyszerűen érdekes. A Magyar Rádióban sugárzott interjú, amelyben Nádasdy Ádám nyelvész a nyelvek változásáról beszélt, izgalmas olvasmány, a hozzáfűzött kérdések pedig pontosan letapogatják, hogy a vizsgázó minden ízében felfogta-e, képes-e értelmezni a szöveget. Egyvalami azonban biztos: annak, aki az évszázados hagyományon edződött, és a magyarérettségit a verselemzés-költőélete-eszmeikörnyezet szentháromságában fogant esszéként tudja csak elképzelni, Nádasdy szellemes és vitára ösztökélő okfejtése maga lehet a színtiszta provokáció.

Egyáltalán: konzervatív szemszögből nézve a kétszintű érettségi maga is a hagyomány semmibevételének látszhat. Hiszen az érettségi tradicionálisan - idézzék csak egy pillanatra az emlékezetükbe mondjuk Kosztolányi Aranysárkányát - a belépő a felnőtt világba, bérlet a boldogulásra, az iskolai karrier vége. Ezt az ideált szeretné ismét valósággá tenni mindenki - példának okáért a témában bő hete közleményt fogalmazó MDF -, aki az érettségi "rangjának visszaállítását", "színvonalának emelését" sürgeti.

Annak ellenére, hogy ezek a fogalmak ma már értelmezhetetlenek. Hiszen az érettségi rég nem valaminek a betetőzése, nem valamiféle végállomás, legfeljebb egy helyközi megálló. Száz-ötven-húsz éve, amikor egy adott korcsoport huszada-tizede-negyede maturált, a vizsgának valóban összegző szerep jutott, olyasmi volt, mint a pont az i-n. Ma, amikor a többség érettségizik, csak ellenőrizni kell: megvan-e az az alaptudás, mindaz a készség és képesség, ami ahhoz kell, hogy a felsőoktatás vagy a felsőfokú szakképzés felé folytatódhasson az út. És ebben a folyamatban bizony sokkal jobb mérőeszköz, hogy valaki egy kétoldalas szöveget képes-e elolvasni, részleteiben megérteni, és a vele kapcsolatos értelmező kérdésekre egzakt választ adni hatvan perc alatt, mint az, hogy milyen esszét kanyarít Petőfi hazafias lírájáról egy álló délelőtt.

Tudom én jól, hogy fölösleges minden érv: a magyar érettségi javítókulcsa ebben az országban rég nem szakmai kérdés. Világnézeti, sőt inkább pártpolitikai üggyé lett, olyanná, amiről mindenkinek határozott véleménye van. Én mégis inkább azt ajánlom, nézzék meg önök is a nevezetes feladatot a minisztérium honlapján. Már csak azért is, mert gyermekük-unokájuk idővel érettségizni fog, és ki tudja, milyen kérdést tartogat neki a sors. Ami engem illet, most éppen a "Nádasdy Ádám élete és kora" változatot sem zárnám ki.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.