Katalin nehéz esetnek bizonyult. Középkorú nő, válás után, depresszióban, jövedelem nélkül. Elhanyagolt külseje valósággal ijesztő volt. Első látogatása után alkalomszerűen vissza-visszatért. Lassan oldódott, egyszer kibökte, hogy hamarosan kikapcsolják nála a villanyt, máskor elszólta magát, hogy néha éhezik. Elavult, írta adatlapjára az ügyintéző. A szakzsargonban ez azt jelenti, hogy az ügyfél korábbi szakismeretei ma nem piacképesek. Amikor azt kérdezték, milyen munkát szeretne, csak a vállát vonogatta, majd kibökte: zoknit szeretne árulni. Lehetőség szerint kicsi, egyszemélyes üzletben.

Az iroda munkatársai hetekig kerestek neki zokniárus állásajánlatot, de egyet sem találtak. Más viszont nem érdekelte. Egyszer, mikor azzal állított be, hogy sokéves hallgatás után újra levelet írt barátnőjének, Kocsisné Farmosi Hedvig irodavezető úgy vélte, elérkezett az idő, és félrevonta, hogy a többiek ne hallják a mondandóját: "Katalin, ezzel a külsővel sehová nem fogják felvenni magát. Kellene egy másik ruha, jó lenne, ha elmenne fodrászhoz." "Nincs nekem pénzem fodrászra", riadt meg az asszony, de Kocsisnénál készen állt a válasz: két nap alatt megkeresi az árát újságkézbesítőként. Egy héttel később Katalin ott állt a szeretetszolgálat ruharaktárából választott újszerű öltözékében, új frizurájával. Zokniüzlet ugyan még mindig nem volt, de éppen akadt egy eladót kereső bélyegbolt. Egyszemélyes, kicsi üzlet.

Az utóbbi fél évben kiderült, egész jól elboldogul a bélyegekkel is.

Katalin asszony egyike az óbudai Ladik utcában tavaly áprilisban megnyílt álláskereső iroda eddigi 823 ügyfelének. A személyre szabott szolgáltatásával sajátos kísérleti modellt indító intézmény az első évben az álláskeresők több mint huszonöt százalékát helyezte el bejelentett, legális munkahelyeken, ami figyelemre méltó, mert a munkaerőpiacon egyébként szinte esélytelen embereket közvetítenek ki: hajléktalanokat, iskolázatlanokat, ötven év fölöttieket, sokgyerekeseket. Bár az irodát nem reklámozzák, híre terjed, Debrecenből, Karcagról és Pécsről is érkezett már ügyfelük.

- Valamilyen szintű állásközvetítés már négy hajléktalanellátó intézményünkben is működik, hiszen az ő problémáikra csak átmeneti megoldást jelent, ha fedelet, tiszta ruhát és vacsorát kapnak - mondja Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közép-magyarországi szervezetének titkára. - A sikeres rehabilitáció kulcsa az érintett elhatározása, de saját jövedelem, cél és önbecsülés is szükséges. Munkát találni viszont a lecsúszott embereknek rendkívül nehéz. A Ladik utcában minden rászoruló előtt nyitva álló álláskereső irodát nyitottunk. Aki önállóan próbál elhelyezkedni, innen ingyen telefonálhat, küldhet e-mailt, fénymásolhatja a papírjait. Akinek nincs elképzelése, kérheti munkatársaink segítségét. Ők felkészítik az állásinterjúra, szükség esetén elkísérik, ha munkába állt, érdeklődnek. Összegyűjtik az egy-két hét után lemorzsolódó embereket, átbeszélik a hibákat, szükség esetén második, harmadik vagy akár tizedik lehetőséget is keresnek nekik.

A kísérleti modell Kocsisné Farmosi Hedvig elképzelései nyomán indult. Kocsisné korábban a Foglalkoztatási Hivatal osztályvezetőjeként a munkaügyi szervezetek informatikai hálózatának működéséért volt felelős, többek közt a készülő törvénytervezetek szakmai koncepcióját véleményezte, hogy az abban foglaltak összeegyeztethetők-e a hivatalok által használt rendszerekkel. Két évtizeden át figyelte a munkaügyi központok számítógépeit bújó előadókat, és közben az motoszkált benne, nem kellene inkább megfordítani a rendszert? Nem lenne tartósabb a munkaviszony, ha nem az üres helyekhez válogatnának embereket, hanem épp ellenkezőleg, az emberek igényei alapján keresnék meg a kívánt állást? Olyat, ahová nem kényszerből megy dolgozni az illető.

A máltai szervezetnél előbb nagyot néztek, amikor az addig önkéntes segítőként bejárogató Kocsisné egyszerre csak az álláskereső iroda részletesen kidolgozott szakmai dokumentációjával állított be, de a tervek megalapozottnak tűntek, hát belevágtak. Kocsisné háta mögött összesúgott néhány kollégája, amikor kiderült, hogy biztonságos köztisztviselői állását hagyja ott valami kísérleti modell kedvéért, de ő nem bánta meg a döntését. Pedig a Ladik utcában nem csak a sikerekből jutott ki, komolyan megviselte például, amikor egy hónapok óta gondozott ügyfele éhen halt. Néhány hónap alatt viszont megedződött - ma már szinte semmin nem lepődik meg. Ahogyan családja is megszokta, hogy vasárnap délutánonként dolgozni jár. Hiszen ő határozta meg, hogy az irodában nem lehet egyhetesnél régebbi ajánlat - hétfő reggel pedig sokszor már nyitás előtt sorban állnak az emberek. Máshol kudarcot vallott, kiégett, lecsúszott figurák. Itt ügyfelek.

Egyhetesnél régebbi ajánlat nem lehet