A Mexikótól Dél-Amerikáig őshonos, két kilogrammos testsúlyt is elérő aga varangyok az 1930-as években queenslandi farmerek közreműködésével kerültek be Ausztráliába. A cukornádtermesztéssel foglalkozó gazdálkodók azt remélték, hogy ezek az - akár kisemlősöket is zsákmányoló - állatok hathatós segítséget jelentenek majd számukra az ültetvényeiket fenyegető kártevők elleni harcban.

A "cukornád varangynak" is nevezett kétéltűek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és az őket fogyasztó ragadozók hiányában rendkívül gyors, 50 kilométer/éves terjeszkedésbe kezdtek a földrészen. A keleti partokra történő betelepítésük óta északnyugati irányban haladva már elérték az Északi Területet, és megközelítették Nyugat-Ausztrália határát is. A jelenleg több mint százmillió példányból álló agaállomány inváziója időközben az ötödik kontinens egyik legnagyobb természeti katasztrófájává nőtte ki magát.

A természetvédők most leginkább az ausztráliai édesvízi krokodil nagyon ritka, törpe változatának két populációját féltik az agáktól. Egyes becslések szerint az Arnhem-földön, a Liverpool folyó környékén élő hüllők nagy része már a varangyok áldozatául esett. A nyugat-ausztráliai Bullo folyó mentén honos populáció számára azonban még van remény: a kétéltűek előrenyomulása eddig csak 40 kilométerre közelítette meg élőhelyüket.

Az állatok terjeszkedését elősegíti, hogy mióta birtokukba vették Ausztráliát, felgyorsult az evolúciójuk. Ennek köszönhetően lábaik az elmúlt hetven év alatt - a környezethez való minél tökéletesebb alkalmazkodás érdekében - hosszabbak lettek. A varangyok testfelépítésének megváltozása azonban hátrányokkal is járt: egyre gyakrabban alakulnak ki bennük különböző ízületi gyulladások.

"Békapestis" fenyegeti a déli földrészt