Az prágai székhelyű intézmény - hivatalos nevén a Totalitárius Rendszerek Tanulmányozásának Intézete - az idén kezdte meg működését. "Az áldozatok új számát a korabeli dokumentumok - rendőrség, ügyészség, egészségügy és a hadsereg - részletes áttanulmányozása alapján állapítottuk meg. A korábbi adat abból az összefoglaló jelentésből származott, amelyet 1968 decemberében egy különbizottság terjesztett Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetése elé" - fejtette ki a beszélgetés alkalmával Bárta. A történész elmondta: a korabeli jelentést alapvetően a rendőrség és a katonai ügyészség dolgozta ki.

Tisztességes munkát végeztek, de nyilvánvaló, hogy nem lehetett mindenhez hozzáférésük, s nem mindenről voltak információik.Ez az összefoglaló jelentés 1968 augusztus 21. és december 17. közötti áldozatokat tartalmazza.

A szovjet hadsereg ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásáról 1968 őszén aláírt kétoldalú szerződés után a megszálló csapatok által elkövetett törvénysértéseket egy külön kormányzati megbízott felügyelte, s az eseteket - beleértve a számos közlekedési balesetet is - a katonai ügyészség vizsgálta ki.

"Az áldozatok számának növekedése azzal magyarázható, hogy a jelentésben több olyan incidens is le van írva, amelynek cseh szereplői még csak "súlyos sérülést szenvedett személyként" vannak említve, de sérüléseikbe december 17. után belehaltak. Logikus, hogy ezeket a személyeket is a megszállás áldozatainak kell tekintenünk" - magyarázta a történész.

A "prágai tavaszként" világszerte elhíresült 1968-as csehszlovákiai reformévvel, illetve a megszállással - amelyet később a kommunista sajtó "baráti segítségként" emlegetett csak - kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket a cseh nemzeti emlékezet intézete augusztusban, a Varsói Szerződés hadseregei csehszlovákiai bevonulásának a 40. évfordulója alkalmával egy könyvben is megjelenteti.

A Varsói Szerződés öt tagállamának - Bulgária, Lengyelország, Magyarország, NDK, Szovjetunió - hadseregei mintegy 600 ezres létszámban 1968 augusztus 20-ról 21-re éjjel lépték át a csehszlovák határokat, s hogy erőszakkal vessenek véget az Alexander Dubcek kommunista pártfőtitkár nevével fémjelzett reformfolyamatnak és liberalizációnak. Míg négy ország katonái néhány héten belül kivonultak az országból, s szovjet hadsereg tartózkodását szerződéssel törvényesítették, s a mintegy 90 ezer szovjet katona végül is 23 évig maradt "ideiglenesen" Csehszlovákiában. (MTI)