A szervezõ Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének elnöke,  Donáth Ferenc - a per másodrendû vádlottja, Donáth Ferenc fia -  elmondta: minden kétséget kizáróan ez az a terem, amelyben a per  1958. június 9-e és 15-e közötti végsõ szakasza folyt. A mintegy száz érdeklõdõt, hozzátartozót és közéleti  személyiséget Bohó Róbert, a per egykori tanúja visszaemlékezései  alapján vezették körbe az épületben, ahol megtekinthették az  úgynevezett kihallgatói szobát, az "írószobákat" és a magánzárkákat.

Az egykori tárgyalóteremben Szabó Csaba, a Magyar Országos  Levéltár  (MOL) és Hanák Gábor, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa, a  pert kutató történészek elmondták: a Nagy Imre-per anyaga mintegy 27  ezer oldalt és 72 órányi hangfelvételt tesz ki.

Szabó Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1958. február  5-én kezdõdött, majd szovjet kérésre - pótnyomozás szükségességének  ürügyén - elhalasztott, és június 15-én vasárnap befejezõdött pert  nem több, hanem egy pernek kell tekinteni. Mint fogalmazott: egy koncepciós per és egy bosszúper  keverékének mondható az egész tárgyalási folyamat, amely véleménye  szerint - Nagy Imre tiltakozásának ellenére - azért volt zárt, mert  a hatalom félt egy nyilvános pertõl.

Hanák Gábor manipulatív, megtorló, "zárt kirakatpernek" nevezte  a történteket. Az akkor történtek felidézése után a résztvevõk megkoszorúzták a  Nagy Imre és társai kivégzésének emlékére, 1989. június 15-én  állított táblát.

Donáth Ferenc: a társadalomnak meg kell értenie a pert

A társadalomnak meg kell értenie a Nagy Imre-pert és annak  körülményeit - mondta Donáth Ferenc, a per egykori másodrendû  vádlottjának fia szerdán az MTI-nek; édesapját, Donáth Ferencet az  1958-as perben 12 év börtönre ítélték. Nagy Imre néhai miniszterelnök és társai perének ítéletét kedden a per eredeti helyszínén, a fõvárosi Gyorskocsi utcában  olvasták fel a Nagy Imre Társaság szervezésében.

Donáth Ferenc, aki egyben a társaság budapesti szervezetének  elnöke, ezzel kapcsolatban elmondta: a pert kétféleképpen lehet  megérteni, spekulatív és tapasztalati módon. "Mi kedden a Gyorskocsi utcában elsõsorban az érzékszervekre  akartunk hatni; bemutatni, hogyan hallatszottak az egykori  ajtócsapódások, milyenek voltak a börtön helyiségei, az udvara.  Éreztetni akartuk azt a levegõt, azt a bezártságot, amelyben ezek az  emberek éltek" - magyarázta. Kifejtette: árnyalni kell a társadalom ismereteit, mert  önmagában megérteni ezt a pert igen nehéz, hiszen már azt sem könnyû  megmagyarázni, hogyan lehet egy zárt tárgyalás egyben kirakatper is.  "Az emberek tehát már az elsõ fogalmaknál olyan konfliktusokkal  találkoznak, amelyeknél megriadnak, mert nem tudják igazából  feloldani ezeket."

Donáth Ferenc fia a kirakatper és a zárt tárgyalás kapcsán a  titkosságot hangsúlyozta. Mint mondta: Kádár János számára a  titkosság alapvetõ igény volt. Azonban Kádárnak szüksége volt a per  dokumentálására is, a hanganyagra és az elkészült propagandafilmre,  hogy utólag igazolhassa a társadalom elõtt: ez egy törvényes eljárás  volt.

Azzal kapcsolatban, hogy a Nyílt Társadalom Archívum (OSA)  kutatói engedéllyel kikérte a hanganyagokat és saját felelõsségére  hétfõn megkezdte a hangfelvételek egy héten át tartó bemutatását,  Donáth Ferenc elmondta: nem azzal volt problémájuk, hogy  nyilvánosságra hozzák a felvételeket, hanem azzal, hogy nem ágyazzák  kontextusba a történteket. Mint fogalmazott: az átlagember kezébe egy olyan módszert kell  adni, amivel meg tudja érteni a per történéseit. "Ezért mi a hanganyag könyvesbolti kiadását és forgalmazását támogattuk" -  mondta.

A Nagy Imre-per hanganyaga a Legfelsõbb Bíróságtól 1990-ben került a Magyar Országos Levéltárba (MOL). A felvételeket az  Országos Széchényi Könyvtár segítségével tavaly digitalizálták. A MOL szakemberei az MTI-nek korábban arról beszéltek, hogy  álláspontjuk szerint az OSA eljárása törvénysértõ, és annyiban  szakmailag is kifogásolható, hogy nem törekszik a dokumentumok teljességének a bemutatására.